Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - II. Juventius Antal: A csúnyi zsilip elzáró szerkezete

20 a méteres, mert az ekkor legyőzendő erők legnagyobb részét a vízokozta ellenállás adja, Az önsúlyok között csak 400 kg a különbség, a mi jelentéktelen, lia tekintetbe veszszük a felemelés és leeresztés idejét, a reá fordítandó munkaerőt és azt a hatást, a mit a két gerenda a vízszineken okoz. A mint a víz apadásakor megkezdtük az elzárógerendák kiemelését, a legfelső félméteres gerenda felett nem volt sok víz, de már ennek a felemeléséhez is négy embernek teljes erőmegfeszítésére volt szükség. A második felső gerendát, mely 14) méter magas gerenda volt, már nem lehetett a vízből kiemelni. A csőrlőnek három fogaskerekéről egymásután pattogtak le a fogak az erőltetés következtében, egy tengely elcsavaradott és végül — bár a fogaskerekek törésfelszine is azt mutatta, hogy nem öntéshiba történt — a víz tetemes apadásának megvárása után és a másik zsilipnyílás használatlan csőrlőjéből átszerelt alkotó részekkel, a nem is nagyon erőltetett emelés alatt az egyik felvonó láncz elszakadt, kétségtelen bizonyítékául, hogy nem az emelő szerkezetek anyagában van a hiba, hanem a felemeléskor legyőzendő erők számításba vételében. Az így tapasztalt törések annál nagyobb meglepetést okoztak, mert a többszörösen átvizsgált számítások tényleg kiterjeszkedtek minden előre látható körülményre. A tévedés csak ott van, hogy a víz ütközése miatt előálló dinamikai hatást nem vették számításba. Az átfolyó, illetve átbukó vízben lebegő betétgerendára egy bizonyos víztömeg ráesik ós ez ütközésből és elevenerő-átadásból származó függőleges és lefelé ható erő nagyobb, mint amekkora annak a vízoszlopnak a súlya, a mit egyszerűen a vízszinek magasságkülönbségéből kapunk és az is megjegyzendő, hogy az a felszín, melyre a víz ütközése hat, nem a gerenda alaprajzi Területének felel meg. Újabb számításokat végezni és a felvonó szerkezeteket ez alapon megszerkeszteni annyit jelentett volna, mint a zsilipet újra üzemzavaroknak tenni ki. Épen ezért az Országos Vízépítési Igazgatóság és a Magyar Államvasutak Gépgyára — mely gyár az összes vasszerkezeteket szállította — arra az egyértelmű megállapodásra jutott, hogy a felvonó szerkezetek újabb megépítését amaz adatok alapján fogja végrehajtani, a miket a tényleges felvonó erők megmérésekor kapnak. A gépgyár a felvonó erő közvetetten megmérésére alkalmas dinamómétert fcocsájtott a pozsonyi folyammérnöki hivatal rendelkezésére. Ez az erőmérő két vasútikocsirúgóból állott és az erőt a gépgyárban vésett beosztáson lehetett közvetetlenül leolvasni. A rúgók össszenyomás ellen működtek és a beosztás 8000 kg-ig 500 kg-os leolvasást'engedett meg. Ez az erőmérő azonban nem felelt meg teljesen, mert csak abba a lánczba volt könnyű szerrel kapcsolható, a mely a csőrlők dobjára futott, holott ez a láncz már gyengének bizonyult. Ez volt az oka annak, hogy a bal zsilipnyílás még ép felvonószerkezetének lánczába kapcsolva az erőmérőt s így akarva kísérletezni, a víz ereje ezt a lánczot is elszakította és a kísérleti elzárógerenda a kapcsos gerendával együtt a fenékre sülyedt. Még szerencse, hogy a gerenda a láncz elszakadásának pillanatában elég mélyen volt, hogy a rovátékból ki ne ugorjék és hogy a láncz nem a dinamóméter felett szakadt el. A felvonó szerkezetek használhatatlanok lévén, olyan berendezésről kellet gondoskodni, mely nemcsak hogy biztosítja az átalakítás ideje alatt a vízátömlés szabályozását, hanem velük a zsilipnyílásokban bennrekedt elzárógerendákat is