Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - II. Juventius Antal: A csúnyi zsilip elzáró szerkezete

17 a mosoni Dunába be ne jusson, viszont pedig a megengedett legnagyobb víztömeg oda mégis bekerüljön, a zsilipet olyan elzárásra kellett berendezni, mely a szükséghez képest szabályozható. E ezélból olyan betétgerendák állanak rendelkezésre, melyek közül a kisebbek beeresztésével 5'0, a nagyobbakéval ÍO'O négyzetm-rel szűkíthető az átfolyás szelvénye. Minden nyílás számára öt-öt darab ГО m magas és három-három darab 0'5 m magas ilyen elzárógerenda van készletben. A betétgerendáknak a rovátékokba való beeresztése forgó hídról történik, melynek királycsapja a középső pillér közepén, a rovátékok tengelyében van. E csapon a híd, mely mindkét nyílást átfogja, akként forgatható, hogy a jobbpartra nyúló karja felfelé irányul. A híd ekkor a folyás irányában áll, bal karja a választófalra fut fel. A híd alsó pályájú, rácsos gerendahíd, alsó szélrácsozás nélkül. Azok a sinek, melyeken a betétgerendákat hozó kocsik a hídba futnak, az alsó öv mellett vannak elhelyezve. A híd kereszttartói és felső szélrácsozása pedig olyan, hogy a betétgerendát a kocsiról fel lehet annyira emelni, hogy a kocsi alóla kihúzható és ekkor a gerenda sülyesztésének mi sem áll útjában. A betétgerendák sülyesztése és emelése a híd tetején — hol gyalogos közlekedésre alkalmas erős pallózás van — a zsilipnyílások közepén elhelyezett csőrlők segítségével történik. A felhúzólánczok a csörlő dobját elhagyva a híd pallózata felett (eredetileg alatta) csigákon futnak a rovátékokig, itt egy-egy erős csigán fordulnak függőleges irányba és az elzáró gerendák sülyesztett füleibe kapaszkodó horgokban, illetve az úgynevezett kapcsos gerendában végződnek. A hídnak elfordulása ellen, a két hídvégen elhelyezett és a zsilip falazatába vésett lyukakba tolható ékek szolgálnak. A híd elforgatása pedig a felső pályán, a királycsap feletti kézi csörlővel megy végbe. Az elzárógerendák eredetileg hal alakú szekrényes tartók voltak, a 3. rajzon vázlatosan feltüntetett alakban és szerkezettel. Minden gerenda tömör övvel és gerinczlemezekkel készült. A zsilip rovátékáiba érő végük mintegy 50 cm hosszúságban párhuzamos övű. Alaprajzi szélességük itt 30 cm, honnan ívesen hajolva, középen 10 m-re szélesednek. A végső részek erős öntvények. Rajtuk van elhelyezve a felvonóláncz horgait befogadó fül és a gerenda alsó lapjain és végein elhelyezett görgők. Az l'O m magas elzáró gerendák jobb és bal végén, az alsó lapon két-két görgő van, egy-egy pedig a végeken; a 0'5 m.-es elzárógerendákon az alsó lapon is csak egy-egy van. A görgők pályájának megfelelően a rovátékok alsó és fenéklapja vaslemezbéléssel van ellátva. A kajpcsos gerenda az eredeti felvonószerkezet tartozéka. Arra szolgált, hogy a felvonólánczok végein levő horgokat állandó távolságban tartsa és őket a rovátékokban a víz alatt levő betétgerenda füleihez vezesse. Tulajdonképen csak a betétgerendák kiemelésekor volt szükséges, de mivel folytonos le- és felszerelése nehézkes lett volna, a gerendák leeresztésekor is használták. A lánczok tehát ezt a kapcsosgerendát emelték tulaj donképen, melynek két végén egy-egy kapocs volt. A kapcsosgerenda szerkezetét a 3. rajz keresztmetszetein, a betétgerendák felett láthatjuk, abban a helyzetben, melyet felettük a kiemeléskor elfoglalt. Hossza 10 70 m volt s görgőkkel voltak a végei ellátva. A horgoknak víz alatti ki- és bekapcsolását csak külön berendezéssel lehetett volna végbevinni, a mi a kezelést nehézkessé és esetleg megbízhatatlanná tette volna. Ezért önműködő kapcsokat alkalmaztak. (Lásd 4. rajz.) A betétgerendák leeresztésekor a horgokat mozgató rúgót úgy kellett beállítani, hogy a hor2