Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

3. füzet - V. Farkas Lajos: A középtiszai nyílt árterek hatása az árvíz magasságára

266 E táblázatba könnyebb összehasonlítás kedvéért befoglaltam az eddigi két legnagyobb, az 1888. és 1895. évi árvíz magasságait is. Egészen bizonyos, hogy e vízállások teljes pontossággal elkövetkezni nem fognak. Valószínű azonban, hogy az árvíz magassága hozzájuk közel lesz, sőt nemcsak eléri, hanem a meder alakulata szerint helyenkint meg is haladja úgy, hogy [e számított vízszin mintegy kiegyenlítő vonala a Közép-Tiszán levonuló nagy árvíznek. S e nagy árvíz elkövetkeztéhez nem szükségesek rendkívüli csapadékviszonyok. El fog következni oly meteorológiai viszonyok között is, mint a milyenek 95. tavaszán voltak, ha a borsodmegyei nyílt árteret eltöltésezzük s gátjaink az árvíz levezetésére elég erősek lesznek. Nézzük már most, hogy állanak e várható vízzel szemben védőműveink? A tiszai ármentesítő társulatoknál a töltésméreteket 1880-ban, majd egységes alapon 1888-ban állapították meg s e méreteket az 1895. évi korszakos árvíz következtében újból fölülvizsgálták. A mai állapot szerint a Közép-Tiszán egyes társulatok védőművei az eddigi legmagasabb árvíz fölé 1*5 méterre, egyesekéi pedig csak l'O méterre vannak kiépítve. A Szolnok alatti szakaszon ama társulatoknál, hol a védőmű 1-5 méteres biztossággal van kiépítve, a várható víz megfelelő védekezéssel még nagyobb bajt okozni nem fog; azoknál azonban, hol a biztosság csak 1-0 méter, már csak nagyon erős munkával lehet a bajt elkerülni. A Szolnok feletti szakaszon a helyzet már a Heves-Szolnok-Jászvidéki Tisza- és belvízszabályozó társulatra nézve is, hol a töltések Г5 m.-es biztossággal épültek, súlyosabbá válik, mert árterének felső határán, Sarud körül a Tiszafüredre számított 117 cm.-es duzzadást majdnem egészen megkapja s csak alsó határán, Szolnok körül maradna védőműveinél mintegy egy méteres biztosság. A balparti társulatok védőműveit pedig az ár oly hosszban haladná meg, hogy ellene sikerrel védekezni előreláthatólag nem lehetne. Kérdés, miképen lehetne az árvíz e várható emelkedését elkerülni? Itt ismét el kell a Szolnok alatti szakaszt a Szolnok felettitől különíteni. Szolnok alatt az emelkedés el nem kerülhető, mert tőlünk nem függő körülményektől, tisztán a meteorológiai viszonyoktól függ s a fentebb ismertetett gátszakadások nélkül 1895-ben is elkövetkezett volna. E szakaszon legfelebb arról lehet szó, hogy az 1895. óta a Közép- és AlsóTiszán végrehajtott nagymértékű átvágásbővítő és hullámtérrendező munkálatok következtében az árvíz gyorsabban és egyenletesebben folyik le s a számított vízemelkedés nem teljes értékében fog előállani. A Szolnok alatti szakaszon tehát számolni kell az árvíz várható emelkedésével. Ellene csakis a védőművek megfelelő erősítésével lehet védekezni. Más a helyzet a Szolnok feletti szakaszon. Itt a gátszakadások miatt a szolnoki mérczére számított vízszinemelkedés Szolnoktól felfelé mindössze 10—15 kilométer hosszú gátszakaszt érint, már fentebb azonban az árvíz számított emeldését emberi beavatkozás, a borsodmegyei nyílt ártér eltöltésezése okozná. Ezzel meg van adva a módja a vízszinemelkedés elkerülésének is. Ne építsünk e nyílt ártéren nagy árvízgátat! Van rá módunk, hogy e nagykiterjedésű, értékes terület művelését intenzivebbé tegyük, terményeit, lia nem is minden évben, az elöntésektől megóvjuk. Látjuk, hogy a nagy árvizek mind ritkábban jelentkeznek. így tehát gazdaságos