Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - I. Korbély József: Az árvizekről

2& vidék és részben síkság és végül a teljesen sík fekvésű és a vizet jól áteresztőlapály hidrológiai viszonyait és főként a lefolyás százalékát igyekezett pontosan megállapítani. Pótolhatatlan veszteségnek kell tartanunk, hogy a vízrajzi osztály a tanulmány-területekben az észlelést 1911. év június hó végével megszüntette és így a rendkívüli csapadékos 1912. és 1913. évről a megfigyelések és a részletes mérések adatai hiányoznak. A vízrajzi osztály adataiból Gillyén József megállapította, hogy a Gladnapatak vízgyűjtőjén kora tavaszszal, áprilisban, a mikor a hó előbb elolvadt, a lefolyás-százalék maximuma az 58%-ot elérte. Deczemberben a lefolyásszázalók maximuma 69 volt. Január-, február- és márcziusban a télen elraktározódott hó elolvadásával együtt ugyanabban a hónapban leesett csapadékmennyiségnek 131%, 168%, 159%-a jutott a patakba. A Gladna-patak vízgyűjtője aránylag kicsiny, 126 km

2. E területen a lefolyásszázalékok aránylag nagyok, főleg, ha tekintetbe veszszük, hogy a számítások hosszú időt, egy hónapot öleltek fel. Ilyen hosszú idő alatt a szélsőségek kiegyenlítődnek, ugyanazért nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a rövid ideig tartó erős intenzitású eső nyomában, ha előkészítő esők előzték meg, a lefolyás-ezázalék az 58%-ot lényegesen meghaladja és a 100%-ot megközelíti. A Szernye-mocsár vízgyűjtője már nagyobb, 390 km

a, a lefolyás-százalék maximuma októberben 42%, novemberben 52%, deczemberben 64% volt, áprilisban a maximum csak 32%. Tapasztalati adatok bizonyítják, hogy a vízgyűjtőterület növekedésével a lefolyásarányszámok kisebbednek, a rövidebb ideig tartó nagy esőzéskor pedig az arányszámok növekednek. A rövidebb ideig tartó nagy intenzitású esőből kevesebb párolog el és kevesebb szivárog el, mint a hosszabb ideig tartó mérsékeltebb intenzitású esőből. Azt is tapasztalati adatok bizonyítják, hogy a nagyobb esésű területen a beszivárgás kisebb, mint a kisebb esésű területen és hogy a beszivárgás mértéke főként a talaj kötöttségétől függ. Az észlelt értékek alapján a fentebbi általános érvényességű szabályokat figyelembe véve, a különböző területekre és a különböző tartósságú esőkre megállapíthatjuk a lefolyásarányszámokat és ezekkel az arányszámokkal megsokszorozva a lehulló csapadékoknak fentebb közölt értékeit megkapjuk a lefolyó víz maximális mennyiségét : q, — yq,. Az alábbi táblázatok szerkesztésekor a lefolyás arányszámait, y-át, a következő formulákkal számítottuk: / °'

5 \ Hegyvideki vízálló talaj eseten ... ... y —- ^0'35 -f/ 0-4 \ Hegyvidéki félig vízálló talaj eseten... y — (0'25-f/ 0-4 \ Dombvidéken vízálló talaj esetén ... y = |0'35-f-J / 04 \ Dombvidéken félig vízálló talaj eseten y — [0-20 + r--J Az alább közölt táblázatból láthatjuk, hogy a hegyvidéki vízálló talajokon a lefolyás százaléka az egyórás esőkor 85%, a százóráskor 40%, a dombvidéki