Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - I. Korbély József: Az árvizekről

19 mint beszivárgás következtében, a föld felszinén a lehullott csapadékok csak egy bizonyos része folyik le. Legnagyobb a vízveszteség az esőzés kezdetén. Hogy az áradások hű képét megkapjuk, a lehulló csapadékból az elszivárgás és elpárolgás okozta veszteségeket le kell vonnunk és a vízfolyást állandóan tápláló forrás- és talajvizek mennyiségét hozzá kell adnunk. A 16. rajzot nyerjük, ha feltételezzük, hogy a tetőzéskez közeledve a beszivárgás és elpárolgás okozta veszteség egyenletesen csökken és a tetőzés idején свак 20% ; a talajvizek mennyisége pedig az esőzés kezdetétől fogva lassan ugyan, de egyenletesen növekedik. Ha a talajnak geológiai összetételét és fizikai tulajdonságait, és lejtősségének különböző fokozatait is figyelembe veszszük, úgy megállapíthatjuk, hogy a vízgyűjtőterületnek vannak veszélyes és kevésbbé veszélyes részei. Vízfolyás szempontjából a vízgyűjtőterületnek veszélyes részei a meredek, kopár, sziklás területek, melyekről a lehulló csapadék úgyszólván minden veszteség nélkül a vízfolyásba rohan. A síkfekvésű, vizeresztő területek, még ha nagy kiterjedésüek is, aránylag igen kevés víztömeggel gyarapítják a folyók nagy vízhozományát. Töltésezett folyóink mentén ezek a síkfekvésű részek általában a folyó nagy vízszine alatt fekiisznek. Ezekről a területekről a csapadékvizek a folyó leapadása után vagy zsilipeken juthatnak a folyóba, vagy pedig áradás idején mesterséges úton szivattyútelepek segélyével emelhetők be. így pl. a Körösök, Berettyó és a Hortobágy összes vizgyűjtő területe 26.587 km

2; belőle a síkföldi rész 15.073 km

2 (57»/„) a hegyes-dombos vidék (Kisjenő, Nagyzerind, Nagyvárad és Pocsaj felett eső rész, a melyekről a vizek nyiltan folynak le a Fehér-, Fekete-, Sebes-Körösbe és a Berettyóba) 11.514 km* (43V.). A folyó áradása kizáróan attól függ, hogy a hegy- és dombvidékre mennyi csapadék hull le és az esőzés középpontja hová esik. A felszínen lefolyó víz mennyisége tehát a csapadók térbeli eloszlásától függ. Hegyekből előtörő folyók vízállásváltozásai hevesek és a legnagyobb áradás általában rövid ideig tartó rendkívüli nagy lecsapódások nyomában lép fel. Nagy kiterjedésű vízgyűjtőterületről táplálkozó folyókon a szűk körre szorítkozó rendkívüli nagy lecsapódások nagy áradást nom okoznak. Nagy folyókon, főleg ha esésük is csekély, a nagy árhullám hosszabb ideig, néha hetekig, sőt hónapokig tartó lecsapódások összegezéséből alakul ki. 2* 16. rajz.