Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - III. Létay Lajos: A Panama-csatorna

119csatornán felvontatott dereglyékből a czementet a balparton.felállított 150 m. bosszú és 32 m. széles épületben tározták, melynek víz felől olyan széles eresze volt, hogy esőben is folyhatott a kirakodás. A homokot és kavicsot az anyagdeponiák fölött 244 m. hosszban kifeszített 3 drótkötélpályán 2 m

s-es markolókkal szállították a jobbparton vesztegelő dereglyékből külön-külön deponiába, (58. rajz.) A 3 drótpálya egy egyes és két kettős kötélből állott. A kötelek vágányon mozgó 26 m. magas vastornyok között voltak kifeszítve. A kezelést minden pályán egy ember végezte az egyik toronyról két 150 lóerős egyenáramú 500—550 voltos motorral. Az emelés gyorsasága 90—105 m., a szállításé 500—730 m. volt perczenkint és légnyomású fék szabályozta. A tornyok tovamozdítását a vágány tengelyében kikötött vontató kötéllel végezték, mely a torony aljára szerelt és 25 lóerejü motorral hajtott dobra csavarodott. A 3 drótkötélpálya naponta 18 órán át dolgozott és óránkint 230—300 m

;í homokot vagy zúzott követ szállított a deponiákba. E deponiákat és a czementtárt a csege munkagödre mellett elhelyezett betonkeverőkkel 1400 m. hosszú, 0-62 m. nyomtávolságú két vágányú villamos vasút kötötte össze, melyen 30—40 automótoros kocsi hordta az anyagot. A két részre osztott 1'45 m. széles és 245 m hosszú kocsiszekrény feneke ékalakú volt és oldalait kifelé nyíló csapóajtók zárták. A 24.000 q férőjű czementtárban mozgó darúkkal helyezték el a czementet és 30 garatba adagolták mindegyikbe 2 hordóval* vagy 8 zsákkal öntve. A kocsi a szekrény egyik felébe felvette egy garat tartalmát, azután a deponiák alatt vezetett alagúton áthaladva a megszabott homokmennyiséget s a másik részbe a zúzott követ ós lejtős pályán felfelé a keverők fölé {szállította. Visszamenet a lejtőn lefelé a kocsik motorja generátorként működött és villamos energiát adott vissza a vezetékbe. A kocsik 90—100 m. sebességgel jártak perczenkint ; villamos fékkel és olyan ütközőkkel voltak felszerelve, a melyek 'akadály vagy összeütközés esetén az áramot önműködően megszakították és a fékeket működésbe hozták. A keverőkből a kész betont lapos vasúti kocsira helyezett csillébe öntötték és a csegesor hosszában elvontatták az ópítőhely felett 24Ф m. szélességben kifeszített drótkötél-pályáig. Egy lokomotív két kocsit vitt egy-egy csillével s a kocsik hosszát úgy választották, hogy a rájuk állított kél csille távolsága megegyezett két szomszédos keverő térközével s ez viszont ugyanakkora volt mint a kettős szállító pálya két kötelének távolsága. 12 lokomotivval és 24 kocsival végezték a hosszantiszállítást A kötélpálya segélyével az üres csilléket a kocsira tették, a teliket a beépítés helye fölé továbbították, ott leeresztették és villamos erővel megbillentve tartalmukat kiürítették. A Gatun-csegesornál 4 ilyen kettős Lidgerwoodrendszerű kötélpályát feszítettek ki 25-5 m. magas vastornyok között, melyek a munkagödrön kívül vágányokon állottak és 2'1%-os lejtőjű pályán voltak elmozdíthatók a csegesor hosszában legfeljebb 15 m. perczenkénti sebességgel. (58. rajz.) E szállító berendezésnek 53 m. volt a legnagyobb emelő magassága és 9 órás munkanapon rendesen 1700 m

s a teljesítménye. Mindegyik drótkötélpályát két motorral kezeltek, melyek egyike (150 lóerejű) az emelésre és továbbításra, másika (25 lóerejű) a csille megbillentésére szolgált. Ezenkívül mindegyik torony fel volt szerelve még egy 25 lóerejű motorral a * Egy hordó (barrel) közel 170 kg. czementet tartalmaz.