Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

6. füzet - VI. Apró közlemények

.240 Néhol a szennyes vizeket csak mekánikai úton tisztítják. Az úszó és lebegő nagyobb tárgyakat rácson való átvezetés segítségével tartják vissza, a finomab­ban elosztott lebegő hordaléktól pedig ülepítő medenczékben fosztják meg úgy r hogy legtöbbször külső szinre eléggé megtisztul a víz, azonban az oldott és rot­hadásra alkalmas anyagok benne maradnak. Nem sokkal jobb a csatornalének kémiai anyagokkal való kezelése sem,, mely a szennyes vízből nagyrészt szintén csak a lebegő részeket csapja ki. Valamivel több eredményt érhetünk el az u. n. Emscher-kutak alkalmazásá­val. E kutakban a szennyes vizet megerjesztik s ily módon sikerül mintegy 50%-nyi tisztulást előidézni. Az erjesztéskor visszamaradó iszapot el kell távo­lítani, de ez az iszap már tovább nem rothad. Mivel azonban a tisztulás elég tökéletlen, ez a módszer sem elégíti ki a követelményeket, bár rendkívüli olcsó­ságáért főként Németországban elég sűrűn alkalmazzák. Sokkal jobb a csatornalének u. n. mesterséges biológiai • tisztítása, mely újabban a nagyobb folyóktól távol eső városokban egyre jobban kiszorít minden más tisztító módszert s működése szinte versenyez az öntözéssel elérhető egész­ségügyi eredménynyel. Maga az öntözés és a talajszűrés is voltaképen biológiai folyamat, mert a mikroorganizmusok dolgozzák föl a szennyes vizet s teszik egyrészt ártalmat­lanná, másrészt a növényi élet táplálására alkalmassá. E természetes úton előálló tisztító folyamatot mesterséges úton is elő lehet idézni az úgynevezett baktériumágyak segítségével, még pedig aránylag kis terü­leten. Ez ágyak rendesen salakból, kokszból, ritkábban érdes kavicsból és kőtör­melékből készülnek s reájuk az előbb ülepített és derített szennyes vizet fino­man szétporlasztva, vagyis a levegővel bő érintkezésben vezetik reá. A szennyvíz ez ágyakban rövidebb-hosszabb ideig állva (kontakcziós ágyak), vagy pedig foly­tonos, lassú mozgásban keresztül szűrődve (perkolácziós ágynak) a baktériumok hatása alatt megtisztul, bár ez a tisztulás nem épen olyan tökéletes, mint az: öntözés útján előálló. Ma már a biológiai tisztító eljárásnak számos rendszere ismeretes. A szeny­nyes vizek porlasztására és egyenletes szétosztására sokféle készüléket találtak föl s a szabadalmazott eljárások rengeteg sokaságban halmozódtak föl. Már-már úgy látszott, hogy a biológiai szennyvíztisztítás fogja kiszorítani a többi módszert, bár a két vezetékes csatornázó rendszer gondolata nem egy­séges, a biológiai tisztítással a szennyvíz trágyaértéke veszendőbe megy a az eljárás bonyolódott, üzeme nagy felügyeletet kíván s rendkívül drága. Épen ezért a mélyebben szántó elmék csak ügyes kísérletnek, a fejlődés átmeneti mozzanatának s nem végleges megoldásnak tekintették a mesterséges, biológiai szennyvíz-tisztítást. Végre is újra reá kezdettek térni a csatornalé természetes úton való meg­tisztításának gondolatára. Észlelték, hogy miként tisztul meg a szenny az élő vizekben s reá jöttek, hogy nemcsak a folyókban, hanem az álló vizekben is. végbe megy a tisztuló folyamat, sőt még nagyobb arányokban, mint a folyókban. Tapasztalták; hogy aránylag kis területű tóban kedvező körülmények közt nagyon sok szennyvíz tisztítható meg s a tisztulás vetekedik bármely más úton elért eredménynyel. E közben Hofer Brúnó a tavakban való szennyvíztisztítás értékesítésével

Next

/
Oldalképek
Tartalom