Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

6. füzet - VI. Apró közlemények

.238 Nagyobb fakereskedő czégeknek ajánlattételre való felszólításakor így járhatunk el: II. vagy III. osztályú (fenyő, jegenye-fenyő, esetleg égerfa és veresfenyő) l-2 cm. vastag, 4-0 hosszú, 5—15 cm. széles fa vasúti kocsiba rakva, az ajánlatok köbméterenkint adandók meg. Végül megjegyzendő, hogy kisebb terjedelmű kísérleteknek végrehajtása teljesen elegendő a módszer technikai értékének megbírálására. A költségek, vagyis a helyi egységárak kisebb terjedelmű kísérlet végrehajtásakor jelentékenyen nagyobbak, mint nagyobb terv kivitelekor, mivel a munkások csak néhány 100 méter vezeték előállítása után gyakorolják be magukat. Hasonlóképen helyes költségelőirányzatban a fa köbmóterenkinti ára teljes vasúti kocsirakományra vonatkozik, mivel kisebb mennyiségek esetén az egységár gyakran 20—25%-kal nagyobb, mint a teljes vasúti kocsirakományé. Végül megemlítem, hogy külföldön tényleg számos helyen kipróbálták ezt a módszert és az eddigi- tapasztalatok a lehető legkedvezőbben szólnak. A külföldi szakkönyvek is elfogadták és részletesen ismertetik e fa-alagcsövezóst. A szabadalomnak magyarországi képviselője Seidel ^László budapesti mérnök, a ki kijelentette, hogy kisebb kísérlet számára ' hajlandó a szabadalmi díjról is lemondani. APRÓ KÖZLEMÉNYEK. g| 1. A városi csatornaszennyvíz tisztításának mai állása. Mióta a nagyvárosok egészségügye a szennyesvizek rendszeres elvezetését föltétlenül megköveteli, egy másik, a maga egészében ' még meg nem oldott nagy kérdés merült föl: mi történjék a városból kivezetett szennyvízzel? Erre a kérdésre számos ingatag és kétes értékű megoldással szemben Alfréd Durand-Clay olyan választ adott, mely filozófiai, mély belátásról, a dolog velejének egységes és mellékkörülményektől nem zavart fölfogásáról tanúskodik. Gyüjtsük össze, mondta Durand-Clay, az összes városi szennyes vizeket egyetlen, nagy közös csatornába s az itt összegyűlő vizeket vegyük természetes tisztítás alá és használjuk föl mind öntözésre. Az utczákról lefolyó kisebb eső- és öntözővíz épen olyan káros az egészségre, mint a házi szennyvíz, mely az emberi ürüléket tartalmazza ; nincs tehát miért különbséget tennünk közte. Ezeket tehát mind közös csatornába lehet és kell összefogni. Ez a közös csatorna, ha az esővizek levezetésére méreteztük, minden megnagyobbítás nélkül magába veheti a házi vizeket, melyek mennyisége elenyésző csekély a nagy esőéhez képest. A záporok, felhőszakadások vizét, mely sokkal hígabb, külön csorduló nyílásokon közvetetlenül lehet valamely vízfolyásba bevezetni. A csatorna szennyes vizeit aztán használjuk föl öntözésre ; az öntözés, a trágyaanyagoknak a növényzet útján való földolgozása, tökéletesen megtisztítja a szennyes vizet s még gazdasági hasznot is hajt. íme ez volt a Durand-Clay gondolata, melynek azonban a megvalósítása rendkívüli nehézséggel járt s jóformán kivihetetlennek bizonyult. Két dolog volt, a mi a megvalósítást megakasztotta: 1. a szennyvíz meg-