Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)
6. füzet - III. dr. Korbuly Mihály: A szulfitczellulóze-gyárak szennyes vizei
Strelenert fenti számításai, illetve eredményei, kétségtelenül 50°/ 0-kal csökkentendők, mert a mint az Ekström-féle eljárás ismertetésekor kifejtettük, a szennyhígnak legfeljebb 50%-át csapolhatjuk le a főzőből, s a mosóvíz itt sem értékesíthető; Strelenert pedig a szennylúg teljes mennyiségét vette alapul. Szennyvíztisztítás szempontjából a Strelenert-féle eljárás, mivel vele is csak a szennylúgnak legfeljebb felét tisztíthatjuk meg, az Ekström-éuél nem sokkal Ígérkezik kedvezőbbnek. Az pedig, hogy a gyakorlatban mennyire fog beválni, ez idő szerint még eldöntve nincs. Ugyanis a Strelenert-tel folytatott levélváltásból, illetve dr. Souden-tói, a stockholmi vegyvizsgáló intézet igazgatójától, a kit a svéd kormány a Strelenert-féle eljárásnak szennyvíztisztító szempontokból való tanulmányozásával bízott meg, személyes értekezés útján arról értesültünk, hogy a götai gyár az eljárással folytatott kísérleteit már Svédországba való elutazásunk előtt megszüntette. Az eljárásról egyelőre többet megtudnunk nem sikerült. Valószínűnek tartjuk azonban, hogy a kísérletek megszüntetése arra verethető vissza, hogy a robbanásszerűen lefolyó reakcziót fékezni, s ennek következtében minden esetben egyenlően hasznosítható terméket nyerni nem sikerült. Az előadottak alapján megállapítható, hogy a szulfitczellulózegyárak szennylúgjainak teljes mértékben való ártalmatlanná tételére ma még megfelelő eljárás nincs. Az Ekström-féle eljárás a gyakorlatban már bevált, Svédországban három, Amerikában egy gyárban van már üzemben, s hivatva van arra, hogy a szennylúg okozta vízszennyezéseket jelentékenyen csökkentse ; de teljesen megszüntetni nem képes. A Strelenert-îê\e eljárás még tökéletesítésre szorul, s az Ekström-té\éxe\ szemben szennyvíztisztító szempontokból, csak kevés elsőbbsége van. A szennylúgok levezetésére nézve a m. kir. halélettani és szennyvíztisztító kísérleti állomás eddigi álláspontja, jobb megoldás hiányában az volt, hogy a szulfitlúgot és első mosóvizet megfelelő nagyságú, 24 órai mennyiséget befogadni képes medenczékben tározzák, melyből a nap 24 órájára elosztott egyenletes mennyiségben, megfelelő belvilágú csövön át állandóan folyjék a befogadó •élővízbe, hogy így ártalma az állandó és egyenletes hígítás következtében lehetően níegcsökkenjen. E szennyvizeknek mesterséges tavakban való tározását azért nem javasolhatjuk, mert ott, a hol e gyárak állanak, a csekély termőréteg alatt az altalaj mindenütt kavics, s így a tározás következtében a talajvizet nagy területen súlyosan megfertőzné, a mint erre több évvel ezelőtt Zsolnán, a hol a gyár ülepítőmedenczéje a szennyvizet áteresztette, már volt is esetünk. Miért is a kérdés megoldására, illetve tűrhetőbb állapotok teremtésére ez idő szerint az Ekström-féle eljárás látszik alkalmasnak.
