Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

6. füzet - I. Répássy Miklós: Halastó és szennyvíztisztítás

.186 gehalten im Verein Deutscher Teichwirte am 17. Februar 1914 in Berlin von Professor Dr. Hofer — München. Allg. Fischerei-ZeituDg 1914. No. 6.) A legnagyobb eddigi kisérleti telep az, a melyet Strassburg (Elsass) városa dr. Hof er kezdeményezésére — miután kórházaknál, tébolydáknál, sörfőzdéknél és szeszégetőknél előzőleg már létesített kisebb kisérleti telepek eredményei kielégítők voltak — létesített és már három év óta üzemben is van. Ez a telep 4 tóból áll, a melyek összesen 2'90 hektár területet foglalnak el; vízfelszínük nagysága együtt 1-97 hektár. A tavakba vezetett szennyvíz kereken hatezer (6000) embertől származó mennyiségnek felel meg. Ez a telep nevezetessé lett különösen azért is, hogy Hamburg városa részéről kiküldött elsőrangú szakemberekből álló bizottság megvizsgálta 1912. év őszén. Ebben a bizottságban többek között résztvett a szennyvíztisztítás terén oly kitűnő nevű dr. Dunbar professor is. A dolognak az előzménye az volt, hogy a hamburgi halászati igazgató javaslatára meghívták Hamburgba dr. Hofer-1 a végből, adna véleményt, mennyiben volna az ő «halastavas szennyvíztisztítás»-a, mely Délnémetország több helyén sikerrel működik, a hamburgi viszonyok között, különösen pedig a hamburgi erdövillatelepeJcnél alkalmazható. Dr. Hofer szemléje nem is terjedt ki másra, mint ezekre a villatelepekre(Walddörfer). Annak alapján dr. Hofer véleményét 1912. július 23-án megadta. Tekintve azonban az eljárás újdonságát, mielőtt a szóban forgó villatelepek valamelyikében ícisérletszerü megvalósításával közelebbről kezdtek volna foglalkozni,, óhajtandónak találták, hogy a strassburgi telepet bizottságilag megszemléljék. Erről a szemléről a hamburgi «Landherrenschaften» (Hamburg 4 vidéki járása) jelentést adott ki, mely 1913. májusban és újabban 1914. májusban nyomtatásban is megjelent (Bericht über die Besichtigung der £trassburger Versuchskläranlage durch hamburgische Kommissare. Lütcke et Wulff, Hamburg.) Ez a jelentés mindenki részéről, a ki a kérdéssel foglalkozni akar, a legnagyobb érdekjődésre tarthat számot. E szerint a halastavas szennyvíztisztítás alapjául szolgáló elméletet dr. Hofer a következőkép adja meg: Mentől lassabban folyik valamely víz, azonos viszonyok között' annál gazdagabb az állatvilága s így annál nagyobb az öntisztító ereje is, vagyis a szerves anyagokat megemésztő képessége. Lassú folyású vizek, vagy egyes részeik tehát alkalmasabbak szennyvizek befogadására, mint a gyors folyásúak. Mivel a lassú vizekben a gyors áramlás szétdaraboló és elosztó hatása elesik, természetes, hogy a szennyvizek jó előzetes tisztítása és az egész befogadó vízfolyáson való különö3 jó elosztása szükséges. Ha még segítségül jő a mindenkori viszonyoknak megfelelő mesterséges hatásnak kitett növény- és állatvilág, akkor az a víz, a mely egy bizonyos mennyiségű szennyvíznek egy helyen való szabályozatlan beosztásakor csakhamar bűzös rothadásba megy át, ugyanazt a mennyiségű szennyvizet állandóan s minden káros s kellemetlen kisérő tünet nélkül magába fogadhatja. A jelentós ennek kapcsán mellékesen rámutat annak a fontosságára, hogy a vizek szennyvízbefogadó képességének növelhetősége igen figyelemre méltó magának Hamburg városának szennyvízlevezetésekor is; azokat a szennyvizeket, számítva a folyam öntisztító erejére, ma közvetlenül az Elbe-ba vezetik, de épen a folyam gyors folyású szakaszaiba. A szennyvizek feldolgozását első sorban.