Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)
5. füzet - V. Apró közlemények
.177 - H , 3-1416 H 2 —2 + 4L és a hullámvölgy mélysége a Dyugvó vízszin alatt - H 3-14 16 H 2 — 2 4L A hullámtörők alakja dolgában szerző a lépcsőzött lejtőjű falat tartja legkedvezőbbnek, mivel kísérletekkel is igazolt tapasztalata szerint a függőleges vagy meredek lejtőjű és a homorú szelvényt mutató falak tövében a megtört hullám erős kimosást okoz. Hasonló kimosások megelőzésére különösen alkalmas mód, ha a fal előtt körülbelül a kisvízig enyhén kiemelkedő széles kőhányást létesítenek, melyre betonborítás jön s ezen kívül a betonrétegbe kiálló kőtuskókat falaznak, olyan sűrűségben, hogy rajta a felfutó hullám ereje megtörjék. E. Ujváry Dezső. 4. Finn vízerőkről. Finnország, az «ezer tó országa», minden szegénysége mellett is vízerőben gazdagnak mondható. Az egész ország a Skandináv félszigethez hasonlóan összefüggő gránit sziklafensík, a melyet azonban a jégkorszak glecserei csak kevéssé tagoztak és csak csekély völgyeket, de nagy kiterjedésű medenczéket súroltak ki belőle. Az ország egész területének 11%-a tófelszin. E tavak a folyók vízmennyiségére szabályozóan hatnak és ez a hatásuk olcsó emberi beavatkozással, vizük duzzasztásával és ürfogatuk növelésével könnyen fokozható. A tavakat többnyire terméketlen, legföljebb erdővel borított sziklapartok szegélyezik úg}^, hogy az elborítandó területek kisajátítása nem sokba kerül. A tavak alsóbb rétegeinek lehűlését az év legnagyobb részében jégpánczél gátolja, mely alól a víz melegen kerül a zuhatagokba, illetve a zárt műcsatornákba. A csapadék nem oly bőséges, mint a Skandináv félszigeten, átlag csupán 600 mm. évenkint, de a hideg éghajlatban és a gránit altalajban a párolgás és beszivárgás következtében előálló veszteség alig 7%. Finnország vízrajzi viszonyait a svéd «Hydrografiska Byran» 1911-iki évkönyvében dr. Blomquist Ede a stockholmi vízrajzi osztály főnöke «Bidrag till Finnlands Hydrografi» czím alatt ismertette. A kulturterületnek 91%-a erdő, az olcsó vízerőket tehát elsősorban az erdőtermékek feldolgozására használják. A vízerők intenzivebb és nagyobbszabású kihasználására a svédek és norvégek példáján felbuzdulva csak a legújabb időben gondoltak. Legújabban a finn «Imatra» vízesések erejének kihasználására és elektromos átvitelére Szentpétervárott 130 millió korona részvénytőkével társaság alakult, a melynek elnöke az orosz pénzügyminisztériumnak egy magasrangú tisztviselője. A társaság a részletes tervet egy müncheni mérnökkel dolgoztatta ki. A vízerőtelep a kiterjedt Saima-tó rendszer vizét levezető Vuoxen-folyónak megfelelő szakaszán] létesülne. A Yuoxen-folyó a Saima tavát a Ladoga tóval köti össze. A 76 m. tenger szine feletti Saima tavának déli peremét a finn sziklafensíknak lépcsős sülyedése határolja és itt alkotja a Vuoxen-folyó a híres és hatalmas Imatra vízesést. A tenger szine felett 5'0 m. magasan lévő Ladoga tóig a Vuoxennek még számos zuhatagja van, közöttük azonban a Vuoxeniska város alatti Imatra a legnagyobb és épen ennek kihasználását tervezi a társaság.
