Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

5. füzet - IV. Nagy Béla: Norvég vízerők

.160 nyomókamrálioz két hasonló újabb kamrát építettek. -A belőlük kiinduló és tanulmányutam alkalmával szerelés alatt álló két új nyomócsövet a meglévő 4 csővel ellentétes irányban helyezik el. A nyomócsöveket a sziklapartba vájt kettős aknákba tették. Az aknák bajlása 2'5 : 1 és átlag követi a szikla rétegzését. A két pár kettős nyomócsőakna 74-7 m. magasságban kétfelé válva 1 : 30 esésben vezet a turbinákhoz. A szögecselt kovácsvas-lemezekből álló, 34-0 mm. belső átmérőjű nyomócsövek a leszálló aknában páronkint vannak elhelyezve és a külső hézagok betonnal kiöntve. A vas-nyomócsövek falvastagságát eleinte 4 mm.-re vették, azonban a tökéletlenül eltömött betonrétegen átjutó víz nyomása az első kiürítéskor tökéletesen összelapította őket, a vékony lemezek üresen nem voltak képesek a külső nyomásnak ellentállani. A vékony nyomócsöveket aztán a külső nyomásnak is ellentálló kellő falvastagságú (16 mm.) csövekkel cserélték ki. A turbinaház a 39. sz. fényképből látható (42. sz. rajz) sajátságos módon van a Tinn folyó sziklamedrének jobbparti sziklafala mellé az árvíz szine fölé beépítve. A gépház a folyó fenekére alapozott és a jobbparti sziklafalra támaszkodó tömött betontuskóra van építve. E sajátságos elrendezés miatt a gépház belseje szokatlanul szűk, padozata 72 5 m. szintben van és a 73-0 m. magas árvíz ellen beton fal védi. A turbinák tengelye 735 m, szintben van és mindenik turbinától szívó 500 40. rajz. A felvizcsatorua előbevágása. 41. rajz. A felvizcsatorna istolya. cső vezet az épület hosszában futó alvízcsatornába. Az alvíz 67'0 m. és 73'0 m. szint közt váltakozik és az árvíz szintje a gépház alatt a mederben végzendő robbantásokkal valamivel sülyeszthető lesz. A tutajsurrantó nem a gátból, hanem jobbra a tóból indul ki. Régente a Sväigfos vízesés veszedelmes hely volt a tutajozásra. A tutaj-társaságnak évente 18.000—20.000 korona kára volt az itt összetörött tutajokban úgy, hogy az úsztató csatorna kiépítése a társaságnak is érdeke lévén, költségeihez mintegy 105.000 koronával járult hozzá. A Tinn folyó duzzasztott vizéből a szálfákat nehéz szálfákból összelánczolt terelő irányítja az úsztató csatorna szájához. Az úsztató csatorna szelvénye a 43—45. sz. rajzból láthatók. A faúsztató csatornának legfelső, 100 m. hosszú szakasza betonból készült, minthogy itt a talaj vízeresztő. Ezután 70 m. hosszú sziklabevágás következik, a melynek folytatásában 500 m-