Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

5. füzet - IV. Nagy Béla: Norvég vízerők

152 Rollagot a Rjukan-teleppel és a Mösvand-gáttal a gyönyörű Vestfjordalen völgy baloldalába vágott sziklaút köti össze. Notoddenbe, e vidék ipari góczpontjába Kongsbergből a legközelebbi vasútállomásról rossz úton autójárat közvetíti az élénk személyforgalmat. A Tinnos gát (lásd 26. sz. fényképet). Említettük már, hogy a norvég tavak alsó végén többnyire sziklapadok vannak, a melyekre a gátak könnyen és biztosan alapozhatok. A Tinnos-gát . azonban kivétel, mert alapozása rendkívüli nehézségeket okozott. Tudjuk, hogy az új gát a Tinsjö vizét 4-0 m.-rel duzzasztja, vagyis 187-2 m. tenger szine feletti magasságról 191-2 m. tenger szine feletti magasságra. Minthogy a gát nyílásán át 90 m

8/sec. kisvízmennyiséget kellett átbocsátani, a gát alatt pedig nincs nagyobb esés, a mely a lefolyást gyorsítaná, vagyis az átfolyó vízsugár magasságát csökkentené, aránylag széles nyílású és alacsony koronájú gátat kellett építeni. Már a régebbi gát építése alkalmával tapasztalták, hogy a görgetegkavics,' alatt egyenletes altalaj van. A további kutatások azt eredményezték, hogy a baloldali völgyfenéken a vándorkövek és görgeteg alatt kemény agyag van, a melyre építeni lehet. A jobboldali völgyfenéken azonban határtalan mélységig folyós homokból áll az altalaj. Ezért a gátfenéket a 27—28. számú rajzból kivehetően 35-3 méter szélesre vették és szelvényének sajátos alakot adtak. A gát baloldali szélén két ürítő fenéknyílás van egyenkint a 30 m. és 15. m. szélességgel és 185'5 m. küszöbszint27. és 28. rajz. A Tinnos- gát alaprajza és а—Ъ metszete.