Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

5. füzet - IV. Nagy Béla: Norvég vízerők

.140 Kykhelsrud. A kykkelsrudi kis tanyáknál (lásd 9. rajzot) eredetileg a Glommens-Traesliberi Aktieselskabetnek (r.-t.) 9 m. hasznos esésre és 40 m

8-nyi vízmennyiségre ftirész-, liszt- és faőrlőmalma volt. Saetren ny. áll. csatorna-igazgató már 1898-ban felhívta a norvég irányadó körök figyelmét erre a kihasználatlan és Kristiániához való közelségénél fogva kedvező vízerő kihasználására. Az ő tanácsára kérték ki Intze 0. és Holz aacheni műegyetemi tanárok szakvéleményét, a kik e vízerő teljes kihasználását még arra az esetre is javasolták, ha az energiára nem is lesz mindjárt megfelelő kereslet. Erre a nagyfontosságú szakvéleményre alapítva a fentemlített r.-t. a nürnbergi, azelőtt SchucJcert és tsa villamossági r.-t.-gal egyesülve ez utóbbi r.-t. mint fővállalkozó Saetren igazgató közreműködésével a terveket és költségvetést már 1899/900-ban kidolgoztatta. Egyelőre a glommen-traesliberi birtokában levő 19 m. esést és 260 m

8 vízmennyiség kihasználását tervezték és csak később fogják ugyanezen r.-t. fossenfosi vízesését kihasználni. Az új duzzasztógát tehát egyelőre csak e vízesés tövéig hat vissza. A hatalmas telepet, a mely 226.000 m

3 sziklarobbantást, 250.000 m

s földmozgósítást és 86.000 m

s beton- és terméskőfalazatot szükségelt, 1900. január havában kezdték meg és a kész művet 1903. szeptemberében már üzembe helyezték. A sarpsborgi telep leírásakor említettük már, hogy milyen élénk tutajozás folyik a Glommenen. Elképzelhető tehát, hogy a tutajozás zavartalan üzemének biztosítása mily nehézséget okozott a duzzasztómű kiépítésekor. A Kykkelsrudfos gnájszsziklából álló felső végére épült duzzasztógát két részből áll. A balparti medret betonduzzasztófal zárja el, melynek koronamagassága 79 m. és Г0 m.-rel magasabb, mint a megengedett maximális (78 m.) duzzasztott vízszin. A jobboldali medren át 90 m. hosszú bukógát épült, melynek koronaszintje 71-3 m. a tenger szine felett és már első kiépítéskor gondoskodás történt, hogy a Fossemfos esés egy részének kihasználása czéljából a gát koronájára lefektethető vasbakon tűsgáttal legyen felszerelhető úgy, hogy a Glommen vizét 74 m. szintig lehessen duzzasztani. Ily tűsgát alkalmazása, illetve könnyű kezelése a Glommenen annyival is inkább lehetséges, mert a tavak szabályozó hatása következtében az árvizek lassan vonulnak le úgy, hogy a tűk eltávolítására és a bakok lefektetésére bőséges idő áll rendelkezésre. A tutajfát két terelőmű hajtja a gáton át, a melyen a tutajfa minden nehézség nélkül átúszik, minthogy a tutajozás idején az árvíz több méter magasságban borítja a gátat. A balparton lévő vízkivételi zsilip (lásd a 10—12. sz. rajz) betonoszloppal elválasztott két, egyenkint 12-5 m. széles nyílásból áll, a melyeket ismét vasoszlopok öt, egyenkint 2-35 m. széles nyílásra osztanak. A zsilip küszöbe 66'4 m. szintben van és a nyílásoknak a 72'4 m.-től a 78'0 m. szintig terjedő része állandóan el van zárva az árvizek ellen úgy, hogy a 11-6 m. mély zsilipnyílásból csupán 6 0 m. marad szabadon, a mely 3'0—3-0 m. magas táblákkal zárható. A zsilip összes nyílásterülete 141 m

2, a mely azonban a szilárd deszkázat egy részének eltávolításával 210 m

2-ra bővíthető. A jelenlegi nyílásonát 2Ю2 m

8/sec. középsebességkor 200 m

s víz bocsátható az üzemcsatornába. A kétsor zsiliptábla külön kovácsolt vasfogas létrákkal kézzel kezelhető, de az átmenő tengelyre a középső beton pilléren szerelt 18 lóerős elektromotor segítségével elektromos úton is emelhető s az egyes táblák külön is kapcsolhatók. A vízkivételi zsilippel kapcsolatban külön hordajék-lebocsátó nyílásra nem