Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

5. füzet - IV. Nagy Béla: Norvég vízerők

.126 A keleti partokon az évi csapadék 1000—1500 mm. Bergenben (hirhedt a sok esőjéről) 1900 mm. Moelven 2800 mm. A fjordok legbelső ágaiban, р. o. Laerdalban 680 mm. Az ország belsejében elterülő magas fensíkokon 400—500 mm. Kristiániában 600 mm. A déli partokon 100—1400 mm. közt változik az évi csapadék. A folyók vízgyűjtőinek felső részeiben a csapadék majdnem teljes mennyiségében lefolyásra jut. A többnyire sziklás talajon nincs beszivárgás, a csapadék a felszínen folyik le. Norvégiában a talajvizet nem ismerik és a városi vízvezetékek vizét nyílt vízfolyások szolgáltatják. A párolgás elenyészően csekély, mert a melegebb évszak rövid, a magasabb vidékek állandóan hidegek és a tavak nagy része a magas hideg vidékeken van. Ugy, hogy Norvégiában általában a szivárgás és párolgás következtében beálló veszteséget nem lehet a csapadékmennyiség 10

al

a-ánál nagyobbnak felvenni. A nyugati folyók vízvidékén a lehulló csapadék gyorsan és csekély veszteséggel folyik le, míg Kristiánia közelében 300 mm. évi csapadókveszteséget is mértek. A Skandináv félsziget nyugati partjai felé siető folyók vízmennyiségére különösen a rendkívül kiterjedt glecserek gyakorolnak szabályozó hatást, míg a tavak és tőzegtelepek inkább a déli és keleti folyókat szabályozzák. A tavak, mint természetes víztárak, a norvég vízerők értéke és kihasználása szempontjából fontos szerepet játszanak. A tavak alakja is többnyire nagyon kedvező ; alsó végükön a völgy összeszűkül, a völgyszűkület alatt nagy esésű zuhatagok keletkeznek úgy, hogy a folyók vízereje aránylag rövid csatornákkal kihasználható. A szűkület felett pedig a völgy kitágul úgy, hogy a tavak ürfogata a szűkületben többnyire sziklákon építhető gáttal csekély költséggel nagyobbítható és a tavak természetes kiegyenlítő hatása olcsón fokozható. Ezeknek a természetes tároló és kiegyenlítő medenczéknek tulajdonítható a norvég folyók kis- és nagyvízmennyisége közti kedvező arány, a mely néhol 1 : 15-re száll le, de sohasem lépi túl az 1 : 100 arányszámot. \ szerencsés mesterséges beavatkozásra érdekes példa a Kristiánián át folyó Aker, a melynek 204 négyszögkilométer terjedelmű vízgyűjtő területéből csupán 13 km

3 a tófelszin, mégis a tavak mesterséges szabályozásával és pontos vízjelzéssel elérték, hogy az Aker vize Kristiániában nem száll 54) m

:i alá és nem emelkedik 5-5 m

8/sec fölé. A folyók legnagyobb vízállása május és június között van, egy második kisebb kulmináczió szeptember—októberben szokott bekövetkezni, míg a legkisebb vízállások február—márcziusban, a téli fagy idején következnek be és ezért a nagyobb folyókban a vízi építkezéseket többnyire télen végzik. Mint példát. Norvégia legnagyobb folyóját, a Glomment említem meg, a melynek vízjárását már 1773. óta figyelik. Vízgyűjtő területe 41.823 km

3 és Trondhjem közelében 2560 m. tengerszin feletti magasságig felnyúlik. Kristiániától délkeletre 75 km. távolságban torkollik az Északi tengerbe. Összes hossza kereken 600 km. Vízgyűjtőjében 1200 km

2 tófelszin van, a mi az egész vízgyűjtő 3%-ának felel meg. Eddig megfigyelt legnagyobb árvízmennyisége 3500 m

s/sec, vagyis a vízgyűjtő 1 km

2-re 86 l/sec, legkisebb vize 100—120 m

3/sec, vagyis a vízgyűjtő 1 km

2-re 2'5—30 l/sec, középvize 670 m

3/sec, vagyis a vízgyűjtő 1 km

2-re 16'6 l/sec. A legkisebb és legnagyobb vízmennyiség arányszáma 1 r 30. Az évi középvízhozomány (21.100 millió köbméter) minteg3 520 mm. lefolyásra jutó csapadéknak felel meg. A vízgyűjtő terület különböző helyein megfigyelt