Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

5. füzet - III. Rozsnyay Károly: A pelsőczi jószágitató-cziszterna

.120 medenczéből elszivároghat, de viszont a hajszálrepedéseket a víz finom iszapja be szokta tömni. Mindezekre csak a jövő adhat tapasztalatot. Számításom szerint a téli csapadék tavaszszal meg fogja tölteni a medenczepárt, s ez a víz a tavaszi legeltető időszak alatt elegendő lesz; azután a nyári zivataros esők telítik meg a medenezéket, melyek elegendő vizet fognak szolgáltatni az őszi legeltetésre egészen szeptember végéig, mert hegyi legelőn már októberben nem legeltetnek, de ha tennék is, az őszi esős időszak ismét megtölti a cziszternát. Egy számos állatra naponkint átlag — de legfeljebb — 20 liter ivóvizet számítva a tározott víz 50 napig elegendő s az észleletek szerint ezen a helyen 30 napnál tartósabb szárazság még soha sem volt, s az ilyen időszakot is rendesen záporeső követi és minél rohamosabb az ^eső, annál jobban megtelik a czisterna. Meg kell felelnem még arra a kérdésre is, hogy a czisterna állott vize — t. i. a 40—50 napos állott víz — nem romlik-e meg, nem lesz-e alkalmatlan a használatra ? Erre a kérdésre is a jövő tapasztalatai felelhetnek meg; magam részéről külföldi tanulmányutamban azt a megnyugtató tapasztalatot szereztem, hogy tőle tartani nem kell, mert évezredes mult igazolta a czisternák létjogosultságát. S ezért azt hiszem, hog}' a vízszegény hegyi legelők vízellátásának a czisternákkal való vízbeszerzés alkalmas módja s hazánkban is nagy jövője van. Jelentősége van a czisternáknak vízszegény hegyi községekben és hegyi szőlőkben is. A hegyi szőlőkben a permetező vizet sok helyt igásfogatokon kell szállítani. A miskolczi m. kir. kultúrmérnöki hivatal 1913. évben kezdette meg a czisternák építését, s bár ezt a műveletet mint minden újítást hűvösen fogadták, mégis már 10-et építettek, még pedig a pelsőczi nagyhegyi legelőn hármat, egy nagyot (mely tulajdonképen kettő) és két kisebbet. Mind a hármat kizáróan esővíz táplálja. Építettünk Sajóvelezd (Borsodmegye) községben egyet jószágitatásra, szintén hegyi legelőn, mely 20 köbméter ürfogatú és forrásvíz táplálja oly módon, hogy magasabb, hozzáférhetetlen, itatásra nem alkalmas helyről földalatti csöveken vezettük le a vizet a medenczébe. Létesítettünk hat darabot Tiboldaróczon (Borsodmegye) az ottani Szőlőtelep R. T. 150 holdas szőlőjében, permetező víznek, s ezeket a czisternákat talajcsővíz táplálja. Érthető, hogy sem a sajóvelezdit, sem a tiboldarócziakat szűrőberendezésekkel ellátni nem kellett, bár az utóbbiakba szükség esetén esővíz is bebocsájtható. * A pelsőczi jószágitató czisterna létrehozásában nagy érdemei vannak gróf Serényi Béla volt földmívelésügyi miniszternek, Kvassay Jenő ós Liszanyai Damó Tihamér miniszteri tanácsosoknak és Kubinyi Géza, Gömör vármegye főispánjának. A pelsőczi czisternát «Serényi Kútjá»-nak nevezik és 1914. tavasza óta van használatban.