Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

4. füzet - III. Rohringer Sándor: Nehány külföldi hegyi folyó szabályozása

62 a mely matematikai alapon megalkotott terv békái közé kívánta szorítani a folyót s oly előre megadott pontossággal kívánta átalakítani, mint a hogy megépítenek egy vasútat vagy útvonalat. Az idők tapasztalatai meggyőzték az embert, hogy a folyószabályozás nem szorítható mintatervek és formák közé. A szabályozás a folyónak állandó és mélyreható tanulmányozását kívánja s a vele foglalkozó ember csak akkor felelhet meg feladatának, ha meg tudja érteni a természet ujjmutatását, a folyó kívánalmait. Ezek szerint a folyó szabályozása tulajdonképen részleges med er javítások sorozatává változott, a szükséghez és elérendő czélhoz mérten választjuk meg a szabályozás eszközeit s különösen nem termelünk új és új hordaléktömeget, a melylyel aztán nem bírunk, hanem a minimális beavatkozás elvét kell követnünk. A régebbi állásponttal szemben a teljes meghátrálást jelenti ez ; a folyószabályozás nem támadás többé, hanem védekezés, de egyúttal bölcs megalkuvás a természettel, a melynek erejével szemben az emberi erő mindig gyengének bizonyult. Sőt előre látható, hogy az eddigi haladást újabb lépések fogják követni. Főleg a vonatozás mesterkélt volta, az állandó, akár közép-, akár kisvízi szélességhez való ragaszkodás az egyöntetű minta jellegét visçlik magukon, holott minden kerülendő, a mi a folyót mesterséges folyóvá teszi. Az Isaron alkalmazott rendszer feleslegessé teszi a Traunon és Dráván bemutatott kisvízi szabályozást is, a mely voltaképen nem kisvízi szabályozás, hanem a középvízi medernek újabb rendezése, a középvízi szabályozás második kiadása. Előfordul az egyoldali művekkel végzett javítás esetén is a kisvízi sodor, vagy az átmeneti szakaszok megjavításának szüksége; de ez megtörténhetik a domború oldalon levő zátony megerősítésével, vagy beljebb tolásával, esetleg sekély fenékművel és nem szükséges újabb, hosszú szakaszra kiterjedő vezetőműnek a beépítése. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a régi mód szerint kiegyenesített, esésükben megnövelt s azért nagy mélyülést szenvedett medrek állandósítására a bekövetkezett bajok kiküszöbölésére a legjobb módszernek bizonyult a fenékgátak beépítése, különösen, ha vizerőkihasználással köthetők egybe. Ilyen példa a Murán kívül az Isaron és a Lechen is található. A Wertachon, a hol mind a régi középvízi, mind a most vázolt újabb szabályozást is alkalmazták, az átmenetet a régi szabályozó módszerrel lesülyesztett és az újabban szabályozott szakasz közt egy 6 m. magas gát adja, melynek beépítése lehetővé teszi a vízierő felhasználását. Az eddig vázolt elvek a nagyobb folyókon jól alkalmazhatók, minél kisebb a mozgómedrü elzátonyosodott folyó rendes kisvíztömege, annál kevésbbé találunk olyan medret vagy ágat, mely kevés munkával főmederré lenne alkakítható. Ezeknek a kisebb fólyóknak szabályozására a svájcziak és gyakran az osztrákok is egységes szelvényt használnak, a melyben a kis-, közép- és árvízi meder összeesik s a meder kialakítását részben zátonyokon átvezetett kétoldali párhuzamosművel való összeszorítással érik el, a pár huzamosművek fokozatos előretolásával maguk előtt hajtva a hordalékot, részben kiássák az új medret és a kiemelt anyagból építik az egységes szelvény töltését. Az új medret rendszerint fenékbiztosítással, bordákkal, helyenkint burkolattal is ellátják s mégis az egységes szelvény alkalmazása árvíz idején sok veszélyt rejt magában.