Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

1. füzet - I. A soroksári Dunaág csatornázása. Sajó Elemér

38 Az összes épületek túlnyomó részükben alápinczézve, betonalapokkal, téglafalakkal, sajtolt vörös téglából és kőporos vakolatból álló homlokzattal készültek. Bár szorosan véve nem is tartozik a-csegéhez, de kedvező körülmények következtében a kezelőépületek mellett czement- és betonkisérleti állomás is (L. az 54. sz. fényképet) épült. (A kísérleti állomás részletesebb leírását 1. a Vízügyi Közlemények 191*2. évi 6. füzetében.) Az épületek mögött vannak a zsilipkezelő személyzet konyhakertjei, gyümölcsfákkal szegélyezve. Az udvarokon is gyümölcsfák vannak ültetve, az épületek előtti tér pedig díszfákkal, cserjékkel és évelő növényekkel van parkozva. 2. Tápláló zsilip és vizerőtelep a felső torkolatnál. Ennek az építménynek kettős feladata van : a) közepes és magasabb vízálláskor a felső torkolatnál rendelkezésre álló vízszinkülönbségek, illetőleg vízierő hasznosítása ; b) alacsony vízálláskor, illetőleg bármely időben a soroksári ágnak és az alsó vízerőtelepnek kellő mennyiségű vízzel való ellátása. Tisztán az ág szempontjából aránylag kevés tápláló vízre volna szükség. Az elpárolgás és elszivárgás pótlásán kívül elég volna 5 — 10 m

8 víznek az ágba bocsátása, hogy ott némi folyás keletkezzék és így a víz fokozatosan felfrissüljön. Az alsó vízerőtelep érdeke ellenben azt követeli, hogy a felső torkolati műépítmény minél nagyobb vízmennyiség bebocsátására alkalmas módon épüljön. Alacsony vízálláskor a felső telep majdnem egészen üzemen kívül van, turbinái csak a telep réèzére szükséges 60 lóerőnyi áramot állítják elő. Az ág és az alsó telep táplálása ilyenkor a felső álló vagy mérsékelten forgó turbinákon át történik. -Az eddigi számítások szerint azonban az álló turbinák emésztése aránylag csekély, csak mintegy 40 m

8. Ezért az egyes turbinákat elválaszó pillérek is vasbetonszerkezetek segélyével üregesen épülnek. Ezeken az üregeken (csatornákon) át mintegy 30 m

8 további táplálóvizet lehet az ágba bebocsátani. Az itt bebocsátandó vízsugárral a turbinák alatt az alsó víz szinét számbavehetően szülyeszteni és az egész telep hatásfokát megfelelően növelni lehet. A csegében a körülfutó csatorna alatt elhelyezett tartaléktáplálóvezeték 3—4 m

8-es emésztését is hozzászámítva, a felső torkolatnál másodperczenkint mintegy 70 —75 m

8 vizet lehet az alsó telep rendelkezésére bocsátani. Ez az állandó vízsugár — mivel az ág nagy felszine miatt tározásra alkalmas és az erős terhelésű órákban 100—150 m

8 felhasználását is megengedi — egyelőre elégséges az alsó telep táplálására. Az egész felső torkolat megoldásakor különben irányadó volt, hogy ha az alsó telep fejlődésével 70 m

8-nól nagyobb vízsugarat kellene a felső torkolatnál bebocsátani, a szükséges művek akadály nélkül fokozatosan kiépíthetők legyenek. A felső torkolati turbinatelepen, melynek vázlatos elrendezését a 24—26. sz. rajzok láttatják, három, 2-10 m. nyomáskor egyenkint 28 m

3 nyelőképességű, függőleges tengelyű ikerturbinát helyeznek el, melyek a maximális 4-60 m. vízszinkülönbségkor a generátorkapcsokon mért mintegy 2500 villamos lóerőt lesznek képesek kifejteni. A felső telep teljesítőképessége — átlagos vízjárású évben — mintegy 7 millió kilowattóra. Az áramot korlátolt üzemben 3'5 fillérrel lehet kilowattóránkint érté-