Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)
4. füzet - III. Rohringer Sándor: Nehány külföldi hegyi folyó szabályozása
56 csaknem egész hosszában Nowy-Targtól a Visztuláig szabályozás alatt áll, illetve a munkálatok csak az országhatárt alkotó szakaszra nincsenek megkezdve. A szépsikerű munkálatokról felvilágosítást adnak a 25—28. képek. A szabályozás költségeit az alsó 39 km. hosszú szakaszon és a folyó középső szakaszán az állam, felső szakaszán 60°/o-ban az állam. 40°/ 0-ban a tartomány fedezi. Az osztrák folyószabályozásoktól sokban eltérő a bajor folyószabályozás módszere. Bár a bajor vízépitészeti hivatalok magasépitészettel és útépitéssel is foglalkoznak, a folyószabályozás terén modern felfogásukkal mondhatni vezető szerepet vittek, a mi egyrészt kiváló vízi mérnökeiknek, a minő Wolf is volt, tulajdonítható, másrészt a tartományi elkülönzés hiányának, a mi lehetővé tette, hogy a folyót egységesen szabályozzák és annak is, hogy kezdettől fogva kevesebb pénz állt rendelkezésükre, mint az osztrák mérnököknek, a mi a bajorokat korán arra szorította, hogy könnyebb szerkezeteket és kevésbbé költséges módszereket keressenek. A bajorok a Lech-et és Isar-1 régebben szintén átvágásokkal és két oldali párhuzamos müvekkel és a velejáró összeszorítással szabályozták. A Lech-et, melynek esése Augsburg körül 2°/ 0 0, hordaléka lúdtojásnyi, sőt nagyobb, kisvize 35 m s, árvize 900, sőt kivételesen 1300 m 3, tetemesen kiegyenesítették. A meder kialakításához sülyedő rőzsehengereket használtak, a melyeknek alkalmazása még Gumpenberg Pöttmes nevéhez fűződik. Az Isaron a meder szabályozása a hírneves Wolf eszméi szerint, a tőle elnevezett müvekkel történt s a kialakult medret kőburkolattal véglegesítették. Mind a Lech, mind az Isar kilométerekre terjedő szélességben sok ágra oszló, röviden szólva mozgó medr ü folyó. A kiegyenesítést és erős össze szorítást nagy mértékű mélyülés követte főleg a Lechen, a hol az összeszorítás következtében a vízjáték 5 m. lett s a hol a nagy mélyülésnek jelentékeny része volt abban az árvízkatasztrófában, a mely 1910-ben a szabályozást különösen Augsburg közelében 10 km. hosszban elpusztította és szabályozó művekben és más közművekben 10 millió márka kárt okozott. Az Isarnak Münchentől a Dunáig érő 150 km. hosszú, szabályozott szakaszán már Wolf is eltért a régebbi szabályozó elvektől. A medret olcsóbb eszközökkel, a róla elnevezett függőművek segélyével alakította ki, a folyót kanyarulatokban vezette és csak a homorú oldalakon alkalmazott állandó vezetőműveket. Ezt a módszert tökéletesített alakban mutatja be e szakasznak jelenleg szabályozás alatt levő utolsó részén az Oberhummel és Moosburg közötti szabályozás (29—34. képek), melynek elveit Mayr bajor kir. főkormánytanácsos állította össze s a mely alapon az 1910. évben kezdették meg a szabályozást. Mellékesen meg kell itt jegyeznem, hogy mireánk nézve nem egészen új ez a rendszer, a mely részben már a Maroson, a Murán s jóval 1911. előtt már a felső Vágón, habár kisebb hosszakon, alkalmazásban volt s a későbbi szabályozó tervek alapjául szolgált. A folyó régi szabályozatlan medrét a 30. képen látható módon kanyaraiatokban vezetik, a melyeket csak a homorú oldalon látnak el vezető művekkel, a domború oldalra csupán addig jön hosszanti mű, a míg a folyósodor vezetése megkívánja. A vezetőművek görbülete fokozatosan kisebbedik s e czélra kosárvonalnak
