Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)
4. füzet - I. Halmi Gyula: Az aradi csatornaszennyvíz tisztító telep
21 A táblázatból látható, hogy a szűrőterületre évente milyen tekintélyes mennyiségű oldott anyag jut, a melyből a telep 38-1 — 97'3 0/ 0-ot tart vissza. A szennyesvízszűréssel tehát nemcsak hogy nem lúgozzuk ki a talaj oldható alkotórészeit, hanem még inkább igen jelentős mennyiségű oldott anyagot juttatunk a talajnak, a mely a növények testének fölépítésében hasznosítja. Az a vélemény tehát, hogy az öntözéssel a talajt mésztelenítenők, mert a telepről elfolyó tisztított szennyesvíz viszonyos mésztartalma nagyobb, mint az eredeti szennyesvízé : általában nem állja meg a helyét, mert hiszen a telepre évente az utóbbival 29l-48 q mész jut és ebből 111-09 q a szűrőterületen visszamarad, tehát mésztartalma még inkább növekszik, nemhogy fogyna. Ez azonban természetesen csak nagy általánosságban igaz. A fentebbi adatok ugyanis csak átlagos középértékek, a melyek az egész szűrőtelep összes évi anyagforgalmát tüntetik föl, azt azonban természetesen nem mondják meg, hogy mennyi az egyes szürötábláJcra jutó és róluk ismét elfolyó anyag. Ennélfogva tehát (bárha a terület mésztartalma az öntözés vagy szűrés révén abszolút értékben nemhogy fogyna, hanem még inkább gyarapszik) egyáltalán nem lehetetlen, hogy a szűrőterület egyes részein viszonyos mésztartalom-csökkenés, illetve kilúgozás lépjen föl. Az kétségtelen, hogy a szűrőterületről elfolyó tisztított szennyesvizek mésztartalma aránylag jóval nagyobb, mint az eredeti szennyesvízé, mert az utóbbinak iterenkinti átlagos 69 4 mgr. mésztartalmával szemben a tisztított szennyesvizek átlagos mésztartalma 203'1, illetőleg 216 4, középértékben 223 3 mgr., tehát 153-9 mgr.-mal több. A telepre jutó mésztöbblet hasznosításáról csak akkor szólhatnánk és viszont a kilúgozás veszedelme csak akkor volna kiküszöbölve, ha az egész szűrőterület öntözése, elárasztása egyenletesen és rendszeresen történnék, nem pedig a növénytermesztés szükségleteinek megfelelően. Ha a növénytermesztésre helyezünk inkább súlyt, a mint az vizsgálataink idejében valóban történt, akkor, ha szükség van rá (mint vizsgálataink eredményei egybehangzóan bizonyítják), egy-egy szűrőtáblára igen sok szennyesvíz jut ; ha pedig a talaj az esőzések következtében igen nedves és a növényzet nem kiván vizet: a szennyesvizet úgyszólván hétszámra ugartáblákon helyezik el. Ennek természetes következése azután, hogy a túlterhelt táblák nem szűrnek és a szennyesvíz a talajt valóban ki is lúgozza és mészteleníti. Hogy mely alkotórészek tekintetében mutatkozhatik kilúgzás, illetve, hogy mely alkotórészekre nézve van meg a hajlandóság a kilúgzásra, egyébként egyszerű megfontolással is kideríthetjük. A szűrőtelep vezetőségének többször idézett adata szerint (1907.) a szűrőtelepről a ráfolyt szennyesvizeknek csupán 20%-a folyt el tisztított szennyesvíz alakjában, vagyis 8O 0/ 0-nyi szennyesvíz (illetve ennyi szennyesvízben foglalt anyag) marad vissza. Ha egyensúlyi állapotot tételezünk föl. vagyis ha a szennyesvíz átszűrődése közben a talajból sem ki nem lúgoz semmit, sem pedig vissza nem hágy semmit: akkor az eredeti szennyesvízben oldott anyagokbol a szűrőterületen szintén 80%-nak kell visszamaradnia. Ha a visszamaradt anyag több, akkor ez arra vall, hogy az illető anyag többletét a szűrőtelep hasznosította, földolgozta. Ha ellenben a visszatartott anyag kevesebb, akkor viszonyos kilúgzással állunk szemben. Az eredeti szenyesvíz 20%-ára rúgó tisztított víznek az eredeti szennyesvíz oldott anyagaiból szintén csak 20%-nyit volna szabad elvinnie, ha nem tekintjük a talaj vízelvonását, a párolgást, az
