Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)
4. füzet - I. Halmi Gyula: Az aradi csatornaszennyvíz tisztító telep
15 a számításkor a II. aknából lefolyó tisztított szennyvíz fölötte nagy szerves nitrogén adatát nem vettük tekintetbe, mert ekkor az eredeti szennyvízminta nitrogénmeghatározását, mely első ízben nem sikerült, meg kellett ismételnünk. Mivel a téli időjárás miatt a mintákat ezúttal nem konzerváltuk, az eredeti szennyvíz szerves nitrogénje a laboratóriumban való néhány napi állás közben megindult élénk bomlás folyamán teljesen ammóniává alakult át és így többé nem lehetett megállapítani vájjon az összes nitrogénből, melynek mennyiségét egyébként ekkor maximálisnak találtuk, mennyi volt a szerves nitrogén?) A szerves nitrogén dolgában a tisztított szennyvizeket legszigorúbban kell megítélnünk. Ezért tehát az egyes aknákból lefolyó tisztított szennyvizek tisztitását a táblázatból is látható 8 esetben teljesen sikertelennek kell mondanunk. Ha pedig a két akna átlagadatait tekintjük, akkor a szerves nitrogén eltávolításának sikerét véve alapul, tisztításról tulajdonképpen csakis július és augusztus hónapokban lehet szó. Ugyanez a helyzet az ammóniával szemben is. Igaz ugyan, nogy csekély mennyiségű ammóniát nem kifogásolhatunk s ha figyelembe veszszük az aradi csatornaszennyesvíz nagyfokú sűrűségét és szennyezettségét: a júliusban literenkint talált 167 —18*1 mg. ammóniát megengedhetőnek tartjuk. Ezek a csekély ammóniamennyiségek azonban a további vizsgálatok során csak elvétve ismétlődnek. Ezen az alapon az I. akna tisztított vizének csupán a júliusi és augusztusi, a II. aknáénak pedig csupán a júliusi, augusztusi, novemberi és májusi adatait tekinthetjük kielégítőknek, vagyis a 15 eset közül csupán 6 nem kifogásolható. Ellenben a többi 9 esetben az ammónia mennyisége jóval meghaladja a tisztított szennyvizekben megengedhető ammóniatartalom legnagyobb értékét is, sőt nem egyszer az eredeti szennyvíz ammóniatartalmánál is nagyobb. Az I. aknából lefolyó tisztított szennyvizek általában sokkal kevésbbé jól vannak tisztítva, mint a II. akna vizei s ha ezeket az adatokat egymagukban tekintjük, akkor az ammóniatartalom csökkenésének arányszáma 574) °/ 0-ra száll alá, holott az összes adatok középértékeiből számított eredmények az ammónia dolgában végelemzetben 67-5 százalékos tisztítóarányt mutatnak. Salétromossavat és salétromsavat (illetve e savmaradékok sóit) az eredeti csatornaszennyvízben egyszer sem sikerült kimutatnunk még nyomokban sem, a mi egyébként a rothadó szerves anyagokkal erősen telített szennyvízben amúgy is várható volt. A tisztításnak az esetek túlnyomó részében való sikertelenségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a nitrogén oxidácziójának ez a két végső terméke, a júliusi vízmintákat nem tekintve, úgyszólván csak elvétve volt megállapítható a tisztított szennyesvízben. Ez azonban korántsem azért van, mint azt Gyárfás József 1) a rendelkezésére állott elemzésekben a salétromsav-meghatározó adatok hiánya alapján megállapítja, hogy t. i. «az aradi szennyvízszűrőtelep talaja mészben szegény és túlkötött, s ha van is tán benne elég mész a nitrifikáczióhoz, de a levegő mindenesetre kevés benne». A júliusi ós még egynéhány eredmény azt bizonyítja, hogy az aradi szűrőtelep is kifogástalanúl oxidálja a nitrogént, de természetesen csak akkor, ha elegendő levegővel rendelkezik, ha tehát kellőképpen pihentetjük, szellőztetjük, nem terheljük túl; időt engedünk, hogj T a rábocsátott ') Kisérletügyi Közlemények, 1907, 215. 1.
