Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)
1. füzet - I. A soroksári Dunaág csatornázása. Sajó Elemér
32 kotrással kiszedni. Ez azonban a bent levő nagyobb kövek miatt nem sikerűit. Azután a czölöpök is, bár a legpontosabb megdolgozást kapták, minduntalan beszorultak, elverődtek stb. úgy, hogy ezekről az egyszerűbb és olcsóbb módszerekről az adott helyzetben le kellett mondani. A 4 szárny- és a 26 zárógátszekrény lesülyesztése és tömése a sok kisérlet miatt közel egy évig tartott. A csege melletti vízerőtelepnél azonban — a legczélszerűbb eljárás már ismeretes lévén — az egész légnyomásos zárógát teljes elkészítése már körülbelül */» év alatt be volt fejezhető. A mikor a csege zárógátja elkészült, a gátak közti földet a gátakon levő vágányokon mozgó markolókotrók, majd a belső gödör leszivattyúzása után gőzdaruk emelték ki. Eközben biztosság kedvéért — bár a szekrények -)-1 m. külső vízálláskor még állékonyak voltak — a -f-0'50 m. magasságban elhelyeztek egy sor, aránylag gyenge duczolást is. A zárógátak körül való földkiemelést 1912. május hó elején fejezték be és akkor kiderült, hogy a légnyomásos gát általában véve várakozáson felül jól zár. Csupán 3 helyen tört fel a szekrények alól egy-egy nagyobb forrás. A Dunán május közepén levonult magas árhullám miatt a gödröt úgyis víz alá kellett bocsátani és így ezt az időt, mikor a gátakra nem hatott víznyomás, igen jól lehetett felhasználni a forrásoknak czementbesajtolással való elfogására, A szekrények mögött 50—50 cm.-nyi távolságban vascsöveket vertek le egészen a szekrények alsó éléig. Ezeken át czementet sajtolva, az agyagban a sülyesztéskor a szekrény mellett vájt résbe lehullott és az agyag felszíne felett levő kavicsos homokot betonná lehetett átalakítani. A sajtolás 30 m. hosszúságban történt. Egyes lyukaknál alig fogyott el czement, más lyukaknál ellenben — a hol a szekrények mögött valószínűleg üregek voltak — nagyon sok czement és czementhabarcs ment be. Az árvíz elmúltával az alapgödröt újból kiszivattyúzva, kiderült, hogy a besajtolás a forrásokat teljesen elfogta és nyomuk sem maradt. Sőt épen az előbb hiányos hely lett az egész zárógátnak a legjobb része. Az egész besajtolás, az alsó homlokoldalon végzett tömő kísérleteket is beleértve, csak 700 K-ba került. A mperczenkint mintegy 10 1. vizet adó 3 forrás elfogása után a 2000 m 2 területű alapgödörbe a 250 m. hosszú zárógáton át 6-7 m. külső víznyomáskor csak mintegy 12 — 13 l/sec. víz szivárgott be. Belőle körülbelül 6—7 1. a homlokoldalakon levő szekrények felső agyagrészén csurgott át, a hézagokon és a szekrények alatt csak mintegy 5—6 1. víz jutott át, de ez sem egy helyen, hanem az egész jelentékeny hosszban körülbelül egyenletesen eloszló, alig észrevehető szivárgás alakjában, mit egy egyszerű, utólag czementbesajtolással kitöltött csövezés segélyével könnyű volt összegyűjteni és a szivattyú-kútba vezetni. A munkánál a víz miatt semmiféle nehézségek sem merültek fel, vagyis a légnyomásos zárógátak a hozzájuk fűzött várakozásokat nemcsak beváltották, hanem túl is haladták. Az alap-beton és a falazatok készítése a szokott módon, minden nehézség nélkül haladt előre. A mint a Duna vízállása megközelítette, vagy 1—2 m.-rel meghaladta a zárógát koronáját, kisebb külső szivattyúzással lehetett a zárógátakon kívül a gödörben levő vizet a 1— 2Ю m. körüli magasságban, vagyis a zárógátak szine alatt tartani. Fennakadást csak a +4—4'5 m-.nél magasabb árvizek okoztak. E tekintetben az 1912. év nagyon kedvezőtlen volt, az árvíz
