Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)
1. füzet - I. A soroksári Dunaág csatornázása. Sajó Elemér
12 alatt álló felső torkolati turbinatelep is úgy épül, hogy bármikor nehézség nélkül egy 2—300 m 3-es nagyteleppé lehessen kibővíteni. II. A Dunaág rendezőtervének ismertetése. 1. Általános elrendezés. Az illetékes körök általánosságban már régebben foglalkoztak a soroksári Dunaág rendezésének kérdésével és reá vonatkozóan több megoldást is vetettek fel. A régebbi tervezeteknek az alapgondolata az volt, hogy a torkolatnál bajózóesege épül és a soroksári Dunaágba a táplálózsilipen a jelenleginél nagyobb vízmennyiséget bocsátanak be és szabadon, duzzasztás nélkül vezetik le. A meder azonban olyan széles, hogy a bebocsátandó maximális 100 — 120 m 3-es víztömeg magában véve nem lett volna képes a czélul kitűzött 2'0 m. hajózómélységet előállítani. Azért azt tervezték, hogy a medret kisebb gátakkal 120—150 m.-re összeszúkítik. De a meglevő eséssel és a rendelkezésre álló víztömeggel még ez az összeszűkítés sem lett volna elégséges a kellő hajózómélység előállítására. Másrészt a szélességet nem lehetett 120 m -nél kisebbre venni, mert akkor a gátak nagyon mély vízbe kerültek és így igen költségesek lettek volna. Ezért ebben a tervmódozatban az összeszorításnak kiegészítő része lenne a meder közepén 30 - 40 m. széles, mélyebb hajóútnak (cunettenek) kikotrása. (L. a 3. sz. keresztszelvényt.) A szorítóművek a kikotrással kikerülő anyagból épülnének. 15 évvel ezelőtt az ág közepe táján (Ráczkeve felett) mintegy 10 km. hosszú szakaszt kisérletképen tényleg ezen a módon szabályoztak. Az eredmény azonban nem volt megfelelő. Az adott viszonyok közt az összeszorítással való szabályozásnak igen sok baja van ós pedig : a) A szorítótöltések mögött (1. a 3. sz. keresztszelvényen az I. és IIL-mal jelölt mederrészeket) álló, tespedő vizek, valóságos lagúnák keletkeznek. Ebben a tekintetben a szabályozott szakaszon az állapotok úgyszólván semmit sem javultak. b) A 120—150 m. széles mederben a 30—40 m. széles mélyebb vezetőárkot a hajóknak állandóan keresniök kell. Ez nehézségbe ütközik még akkor is — különösen éjjel és ködös időben — ha a hajóút ki is van jelölve. c) Az alulról visszaható árvíz magukat a szorítógátakat is elborítja és így őket is jelezni kellene, nehogy a hajók rajtuk nagyvízkor fennakadjanak. d) Ha bármi okból (pl. fennakadások, javítások a táplálózsilipen stb.) a táplálóvíz mennyisége megcsökken, leszáll a hajozómélység is és a hajók fenékre ülnek. Ezek a bajok voltak az okai, hogy a földmívelésügyi minisztérium már 5 évvel ezelőtt teljesen elejtette az összeszorítás módszerét és elhatározta, hogy az ág rendezését duzzasztással (csatornázással) oldja meg. A duzzasztott vízszin magasságának és a vízlépcsők helyének megválasztását főként a közegészségügy, a vízerőkihasználás érdekei és az ágmenti térszin magassága szabják meg. A vízierő — legalább is felső határ gyanánt - lehetően magas vizet kiván; ezzel ellentétben az aránylag alacsony partok azt követelik, hogy a duzzasztott víz szine lehetőleg alacsony maradjon, nehogy túlságos kár3. rajz. A soroksári ág keresztszelvénye (összeszorítással való szabályozás esetén).
