Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

1. füzet - IV. Apró közlemények

96 I a falazott küszöbbel ki nem egészítették: a hordaléknak nagymértékű lerakódása után csak igen költséges pótmunkával tudták a megfelelő tizemvizet kiszolgáltatni. Kezdetben ugyanis az előcsatornának esése 0'0028 m. volt, majdnem akkora, mint a Durance-é, melynek a vízkivételi zsilip közelében 00034 m.-es esése van. E nagyesésű előcsatornában a betóduló víz természetszerűen 3—4 m.-es sebességgel rohanván, igen sok kavicsot ragadott magával és hamarosan feltöltötte nemcsak az előcsatornát, hanem zátonyokkal megszükítette — a mint a 2. és 3. rajzok láttatják — a felvízcsatorna medrét is a lauzoni medenczéig. Nyilvánvaló lett

? hogy az előcsatorna esését mérsékelni kell, még pedig legczélszerűbben küszöbök beépítésével. A kivitelt azonban a Durance magas vízállásai miatt a kis vizek beálltáig el kellett odázni. E kritikus időszak alatt ideiglenesen az üzemvíz kellő mennyiségét úgy biztosították, hogy a csordulót elzárták és az előcsatornát követő felvízcsatorna mindkét partján a szükséghez mérten töltéseket emeltek, a melyek védelme alatt a vízkivételi zsilip tábláinak megfelelő kezelésével a vízbeeresztést fokozták. A július havi alacsony vízálláskor azután 1'5/t'ö/l'O m.-es betontömbökből beépítették az 1. rajzon látható első küszöböt és a meglassított vízben a gördülő hidakra erősített kotrók segélyével az előcsatornában levő kavicshordalékot kiemelték. A felvízcsatornában pedig, a hol a zátonyok már mintegy 10.000 m

3-nyi kavicsot tartalmaztak, a hordalék eltávolítását kétféle módon hajtották végre: 1. kotrókkal ; 2. vízöblítéssel. Egy-egy kotrót két hajóra erősítettek fel és elektromos motorral látták el. A vízöblítés elektromos erő alkalmazásával, részint a védőmű tiltóival, részint a lauzoni medencze zsilipjével végezték vasárnaponkint, mikor a művelet a vízerőtelep üzemét károsan nem érintette. Végül az üzemvíz vezetésének tökéletesbítését befejezték azzal, hogy az előcsatornába a második küszöböt is beépítették. Vele oly állapotot teremtettek, hogy az erőtelep üzemvizének kiszolgáltatása az időnkint felmerülő kotrás és öblítés végrehajtásával biztosítottnak tekinthető. A felvíz- és előcsatorna létesítése, illetve tökéletesítése alkalmából a következő tanulságok vonhatók le: 1. A brillani vízerőtelep előcsatornájának kotrással való fentartását helyesen oldották meg. Oly vízkivételi esetekben, mikor jelentékeny kavicshordalékkal kell számolnunk, e berendezés utánozható. A három utolsó év ugyanis — melyben a telep működése zavartalan volt — e szabály életrevalóságát igazolta. 2. Vájjon széles medret alkalmazzunk-e vagy keskeny és mély kavicsfelfogó árkot létesítsünk az előcsatornában: az csupán a költségektől és körülményektől függ. 3. A zátonyoknak öblítéssel való eltávolítása a leggazdaságosabb. Azért lehetően hosszú előcsatornát építsünk és kis esést adjunk neki, hogy a védőműnél az előcsatorna vízszine a folyóénál 3—4 méterrel magasabb legyen. Villamos erővel kezelt tiltok segélyével gyors munkát végezhetünk és számbavehető költség nélkül a zátonyokat úgyszólván teljesen eltávolíthatjuk. Ilyenkor a keskeny előcsatorna is jó szolgálatokat tehet. Ez megállapítható a Rhône folyóból táplált «Saint-Maurice» vízerőtelepnél, hol öblítés alkalmazásával minden egyéb mechanikus beavatkozás nélkülözhetővé vált. 4. A felvízcsatorna alsó szakaszán — jóllehet a hordaléktól való megóvás czéljából a fentebbi elővigyázati intézkedéseket végrehajtották — mindig számi-