Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - II. dr. Benedek József: A Sajó vízereje

216 mészetesen mind finomabb lesz, mert durvább hordalékot a Hernád sem hoz s a Tiszába már csak éles homokot zúdít belé. A kisvíz esése a szakasz felső végén 50 cm., alsó végén 35 cm. kilométerenkint. Az esés megfogyatkozásának megfelelően a meder lefelé mindinkább bővül : Miskolcz táján még csak 50 m. széles, a Hernád torkolata felett azonban már 70 m. körül jár. A Hernád beömlése alatt természetesen hirtelen megnő, Sajóörösnél pedig már a 110 métert is eléri, még az egé3zséges szakaszokon is. Az árvizek esése nagyrészt a kisvízével egyező, a legalsó szakasz kivételével, a hol a Tisza visszaduzzadó nagyvizei mintegy 15 km. hosszban éreztetik a hatásukat. Ha a Sajó partjainak a magasságát, vagyis a beágyazását vizsgáljuk, ezt két nézőpontból tehetjük. Vízjátéka átlagosan csak 3-70 méter úgy, hogy a partokat az eddig előfordúlt legnagyobb árvíz is csak átlag 100 méter magasan borítja el, ha tehát tisztán csak a vízlevezetés dolgát nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy partjai nem túlságosan alacsonyak. Egészen másképp áll azonban a dolog a csatornázás szempontjából. Mint ugyanis a hosszanti metszetből látható, a tervezett duzzasztógátaknak egymástól való távolsága átlag csak 5—6 km., s hogy a bögék felső szakaszain meglegyen a kellő gázlómélység, vízszinüket még e sűrű lépcsőzéssel is úgy kellett felvenni, hogy a duzzasztott víz nemcsak hogy ellepi a partokat, hanem több helyen a legnagyobb árvizekkel szinel. így tehát a duzzasztott víz kiöntései ellen vízfogó gátakat is kell majd építeni s a bögék alsó végén ezentúl állandóan az egész évben olyan magas lesz a vízállás, a milyen a csatornázás előtt csak minden 10—15 évben s akkor is csak egy-két napig volt. Ismerve a Sajóvölgy talajának átbocsátó voltát, ennek a parti birtokok gazdasági művelésére való következményei egyelőre beláthatatlanok. Ha még hozzáteszszük, hogy a csatornázással kapcsolatosan a folyót még sok helyen alaposan meg is kell szabályozni, akkor beláthatjuk, hogy a Sajócsatornázásnak a tökéletes megoldása bizony nehéz feladat. A duzzasztógátak a tervezet szerint mind Poirée-rendszerű tűsgátak lesznek, a melyeknek a vízlépcsője a hosszanti metszetből láthatóan 1'50 és 3'50 m. között változik, csak egy helyen, a VII. sz. vízlépcsőnél terveztek Воulé-rendszerű táblás gátat. A hajózó csegéket általában rövid, 500—1000 m. hosszú oldalcsatornákban helyezték el, két helyen pedig, a hol a hajóútnak a mederben való vezetése vagy a meder alkalmatlan voltánál, vagy pedig egyéb okoknál fogva nehézségekkel járt volna, hosszabb, 4—5 km. hosszú hajózócsatornát építenek. Ilyen hajózócsatorna Felsőzsolcza és Alsózsolcza községek közt, meg a legalsó szakaszon épül úgy, hogy a hajóút Sajóörös alatt elhagyja a Sajót és a tiszaszederkényi oldalcsatornán végighaladva, e község alatt 1 km.-rel torkollik a Tiszába. A duzzasztógátak helyének és a vízlépcsők magasságának a megállapításakor tisztán csak a hajózás érdekeire voltak tekintettel. A vízerő értékesítésének a szempontjából természetesen kívánatos lett volna nagyobb vízlépcsőknek és vele együtt hosszabb bögéknek, tehát nagyobb tároló medenczéknek a választása, de át kell látnunk, hogy az adott nehéz viszonyok közt ez alig lehetséges. A vízerő ennek a hajóútnak különben is csak mellékterméke s így meg kell elégedni azzal az energiával, a melyet a hajózásnak és főleg a mezőgazdaságnak a sérelme nélkül lehet hasznosítani. A tervezések alatt azért a Sajócsatornázó kirendeltség a vízerőre is gondolt,