Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - V. Apró közlemények

'270 Az Indus duzzasztóművének költségvetése 21,550.000 rúpiáról (kb. 48,-í 87.500 ív) szól és a részlettervek kidolgozásával a legkiválóbb szakértőket bízták meg. A csatornák építésére, minden költséget beleértve, 43,875.000 rúpiát (körülbelül 98,718.750 kor.j irányoztak elő. A nagyszabású terv kivitelétől nagy eredményt várnak. (A bombayi cs. és kir. konzulátus jelentése után.) Pálffy Tihamér. 3. A Weser folyó forrásvidékén lévő vízierő kihasználása. (3 képpel.) A porosz képviselőház a mult év deezember havában törvényjavaslatot fogadott el a Weser folyó forrásvidékén lévő vizierők kihasználásáról s e czólra 9 millió márkát bocsátott a kormány rendelkezésére. A törvényjavaslathoz csatolt megokolás előadja azokat az okokat, melyek a szóban forgó munkálatok létesítését szükségessé tették. Az 1895. évi csatornázó törvény szerint ugyanis a Rhein-Hannover-csatorna táplálására szükséges vízmennyiséget a Lippe és Weser folyók szolgáltatják. Hogy ez a Weseren a hajózás érdekeinek veszélyeztetése nélkül történhessék, kis vízállás idején szükséges tartalékról kell gondoskodni. E tartalék-víztömeget az a két tároló medencze van hivatva szolgáltatni, melyeket az Eder folyón Hemfurt mellett és a Diemel folyón Helminghausen mellett terveztek s melyek közül előbbi kereken 202 millió, utóbbi pedig 20 millió köbméter víz tározására lesz alkalmas. Mindkét medencze egyúttal a káros árvizek visszatartására is szolgál. A medenczék zárógátjainál a vízlebocsátás alkalmával jelentékeny energia fejthető ki, mivel az Eder folyón telt medenczekor a duzzasztás magassága 41 méter s holt víz esetén is 14 méter, míg a Diemel folyón telt medencze esetén 349 méter, holt víz esetén pedig 21*5 méter a vízszínkülönbség. E vízierők jelentékeny értéket képviselnek, mely évi 80.000 márka jövedelemnek felel meg, a mi azonban fokozatosan évi 200.000 márkára emelhető. A kormány kellő megfontolás után úgy határozott, hogy a vízierőket saját üzemében elektromos energiává alakítja át s az áramot elsősorban a közeli városok világítására értékesíti s csak a fennmaradó részt bocsátja megfelelő áron a szomszédos iparvállalatok rendelkezésére. A nyers vízierőnek magánvállalkozó részére való bérbeadása a fennforgó körülmények közt nem mutatkozott czélszerűnek. A tározott víz felhasználásakor ugyanis elsősorban a Weser folyó hajózó érdekei s a Rhein-Hannover-csatorna vízzel való ellátása jönnek tekintetbe. Másodsorban az árvizek elleni védelem a fontos s csak harmadsorban vehető figyelembe a vízierők minél gazdaságosabb kihasználása. Ennélfogva gyakran meg fog történni, hogy a tározott víz elsősorban a Weser folyó vízmennyiségének szabályozására fordíttatván, nagy része oly időpontban kerül lebocsátásra, a mikor az elektromos áramszükséglet csekély s így a vízierő egy része nem hasznosítható ; viszont máskor esetleg takarékoskodni kell a vízzel s ekkor az áramszükséglet nem lesz teljesen kielégíthető. Ilyen esetben, hogy a költséges üzemű gőzerejű kisegítőgépek használata elkerülhető legyen, czélszerű az áramszükséglet ellátásába több erőtelepet bevonni, mikor is a termelés és fogyasztás különbségei könnyebben kiegyenlíthetők. Az Eder és Diemel vízierőtelepei például czélszerüen kapcsolhatók össze a Weser folyón Münden város mellett létesíthető vízierőművek A Weser folyó tudvalevőleg a Werra ós Fulda folyók egyesüléséből keletkezik. Az összefolyás alatti vízlépcső eleven erejét eddig két elavult szerkezetű