Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)
1. füzet - V. E. Újváry Dezső: Talajjavító munkálatok Angolországban
67 ható kielégítőnek, a mi talán legjobban kifejezésre jut e földek forgalmi értékének ingadozásában. Ertem itt azt, hogy e kitűnően művelt és karban tartott földek ára egy-egy tartósabb esős vagy száraz évsorozat következtében erősen ingadozik. Végűi legyen szabad még egy észrevétellel kiegészítenem a lecsapolásról mondottakat. Az államhatalom minden beavatkozásától mentes szervezeti ós vagyoni függetlenségnek, mely jellemzi a társulati alakulatokat, egy el nem leplezhető baja jelentkezik, hogy egyrészt hiányzik munkálataikból a szerves összefüggés, másrészt hiányzik a kötelezettségek teljesítése tekintetében szükséges ellenőrzés. Gyakorlatilag ezt azzal jellemezhetném, hogy az adott viszonyok között lehetséges, hogy ugyanannak a töltésezett folyónak más-más érdekcsoporttól fenntartott szakaszán, vagy átellenes partjain a töltések vonalozása és szelvénye önkényesen változik, vagy hogy egy érdekcsoportnak a fenntartás körül társított közönyössége más érdekcsoportoknak érzéken}' károkat okozhat. Sankolás. Befejezésül röviden megemlékezem a talajjavító munkálatoknak hazánkban egy alig alkalmazott csoportjáról, a sankolásról. Terméketlen vagy mezőgazdasági művelésre kevésbbé alkalmas területeknek a természetes vízfolyások hordaléka útján való javítása gyakran követett eljárás Angolországnak «Fen District» néven ismert síkságain. Ez a területi és vízjárás-viszonyoknak előzőleg ismertetett körülményeiben annyira természetes magyarázatát találja, hogy felesleges reá újonnan kitérnem. A sankolás módja szerint megkülönböztetnek nedves (wet warping) és száraz sankolást (dry warping). A nedves sankolás tengervízzel vagy folyóvízzel történik! A tengervízzel való sankolás tuiajdonképen egy természetes folyamatnak a gyorsítása. A tengerpart bizonyos pontjain ugyanis a hullámverés és dagály a partvonal mentén fokozatosan kiemelkedő zátonyokat épít, melyek apály idején nagy kiterjedésű, a mélyedésekben apró tavakkal csillogó, több kilométer széles mocsaras területet alkotnak. Ez a jelenség különösen erős az angol keleti tengerpart mentén, hol pl. Lincolnshire grófságban 1883—1905. években 6000 kat. hold és Norfolk grófságban 2500 kat. hold kiterjedésű szárazföld keletkezett, de kisebb mértékben a partvonal számos pontján ma is folyamatban van. Ha a zátony felszine 50 évenkint körülbelül 30 cm. rel emelkedve végre századok állandó munkája után magától is a dagály szine fölé emelkedett, az ember munkája csak arra szorítkozik, hogy a töltések vonalát előretolja, egy új védelmi vonalat épít s gondoskodik a megfelelő lecsapolásról ; vagy pedig az időpont bevárása nélkül közbelép s a rendelkezésére álló eszközökkel gyorsítani igyekszik az alakulás befejezését. Ezt a czélt szolgálja a folyók torkolatának előretolása (17. sz. kép) oly módon, hogy kezdetben egész alacson3 Tan tartott s fokozatosan magasabbra emelt rőzseművekkel szilárd partvonalat készítenek az iszapzátonyon elsekélyesedni hajlandó meder részére s vele egyrészt a mélység fenntartását mozdítják elő a fogásban, másrészt gyorsítják a partvonal mögötti terület feliszapolását. Ugyanezt a czélt szolgálják a már szilárd tengerparttal a helyi viszonyok szerint párhuzamosan, reá merőlegesen vagy állandó liajlás alatt lekarózott rőzsehengerek, alacsony fonások s bármely más egyszerű mű, mely a dagály hordalékának az apálytól való lemosását megakadályozni alkalmas. Az ilyen módon a partvonal mentén elhódított terület jelentékeny kiterjedésű s a Wash öbölben ma elterülő
