Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - IV. Szabó Nándor: Amerikai úti jegyzetek

2IH féle táblákkal van ellátva, jobbparti 89 ra. bosszú nyílásában pedig ő-2 m. hosszú, 30-5 cm

3 keresztmetszetű és 4—500 kg. súlyú óriási fa-tűk duzzasztják a vizet, melyeket a képen látható egyszerű szerelő hajóról kezelnek; a gát túlsó végén í6 m. széles és 50 m. hosszú csege van főleg tutajok átzsilipelésére. A tűk b.iloldali végén lévő horgokba kapaszkodik a daru kampója a fölállításkor; a kiszedés úgy történik, hogy 20—20 tűt lánczczal összekötnek és az egészet kissé fölemelve a küszöbről, a víz ereje átviszi a gáton ; 2 -300 lépéssel a gát alatt aztán kihalászszák a tűket, melyek közül ilyenkor némelyik el is törik. A gát állítólag jól működik, de én nem tudtam egészen megérteni a hasznát, mikor a szomszédos nyílásban lévő Chanoine-táblák gyorsabban és egyszerűbben kezelhetők és végeredményben olcsóbbak is. Ezután a Mississippi középső szakaszán alkalmazott szabályozó módokat ismertetem röviden. A Mississippi, vagyis a «folyók atyja», mely kb. 4000 km hosszban hajózható, tulajdonképen csak közepétől lefelé, vagyis a Missouri beömlése után válik igazán nagygyá, addig körülbelül a mi Dunánkkal egyenrangú. 1893-ig a szabályozó munkálatok csak kotrá?ra és átvágásokra szorítkoztak, azóta azonban partvédő műveket, keresztgátakat és rövid párhuzamos műveket is építenek. Minthogy a mélységek igen tetemesek, kő kevés van, viszont a fá és rőzse alig kerül valamibe, a partvédezeteket rőzsefonásból csinálják, a keresztgátakat pedig pilótákból (16. kép). Először a gát egész hosszában 25—40 m. széles rőzsepokróezot sülyesztenek le, azután egymástól 2'5—3'0 m. távolságra 3—3 czölöpöt vernek le, melyeket fönt erős dróttal összekötnek ; a hármas czölöpgúlákat vízszintes gerendával kapcsolják össze : sekély vízben elég egy sor pilóta, mélyebb vízben vagy erősebb folyásban 2—3 czölöpsort vernek le és közbe vízszintes gerendákat helyeznek el, hogy a nyomás a többi sorra is átmenjen ; azután a gát felső oldalára rőzsepokróez jön és eléje kotrott anyagot vagy hordalékot sülyesztenek, melyet ismét rőzsepokróczczal és kövekkel terhelnek le. Ha sülyesztő anyag nem áll rendelke zésre, akkor a czölöpsorra kis vízálláskor deszkákat vagy ágakat szögeznek. A gát partfelőli végén a partot rőzsével burkolják, mederfelőli végén pedig két sorból álló czölöp-párhuzamos művet építenek T alakban, fölfelé 15, lefelé 30 m. hosszban, azonkívül a jégnyomásnak kitett helyeken jégtörőket építenek kőből. Természetben csak a gátak legtetejét láttuk, mert ottlétünkkor igen nagy vízállás volt. A kotráshoz, minthogy a talaj legnagyobbrészt laza homok, fölötte erős és nagy teljesítményű szívók'trókat alkalmaznak; a St. Louis melletti állami kotrótelepen hat nagy kotrót láttunk, melyek 1600 lóerősek, szívásra és nyomásra berendezve, hátsó kerékkel ellátva úgy, hogy több dereglyét is magukkal vihetnek; lent vannak a gép- és kazánházak, az emeleten pedig a jobb személyzet számára kettes kabinok vannak vízvezetékkel és fürdőszobával; az alsóbbrendű, jobbára néger személyzet egy nagy teremben van elhelyezve kényelmes drótbetétes ágyakon ; azonkívül 2 konyha és 2 étterem is van az emeleten. A kotró előrészén van a szívó szerkezet, mely lánczokon a fenékre ereszthető; a szívó csövek közt 2 cm. átmérőjű kisebb csövek vannak, melyek erős nyomású vízsugarakat lövelnek a föllazítandó talajra. Egy órai teljesítmény homokban vagy apró kavicsban 7—800 m

3 ; rendesen éjjel-nappal dolgoznak kettős személyzettel és így egy köbméter kotrás átlag 16—20 fillérbe kerül. A zátonyokon kívül még nagyon akadályozzák és veszélyeztetik a hajózást