Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - II. dr. Benedek József: A Sajó vízereje

'239 gépeknek az alkalmazása, a melyek a diagrammok legkisebb csúcsainak a kihasználására is alkalmasak, semmi esetre sem lehet gazdaságos, — akkor a telepnek a turbinák tengelyén mért, közepes évi elméleti teljesítőképességét lóerőórákban a 8. táblázat adja meg. t 8. táblázat. A felsőzsolczai (VII. sz.) telep közepes évi teljesítőképessége. A felhasznált legnagyobb vízmennyiség Közepes évi teljesítmény A felhasznált legnagyobb vízmennyiség a jégmentes időszakban a jeges időszakban Összesen A felhasznált legnagyobb vízmennyiség millió lóerőóra 25 m» 20 m» 15 m

3 2-68 2-39 2 00 0-52 0-48 0-46 3-20 2'87 2-46 A turbinatelepek jövedelmezőségének a megítélésére ez persze még nem elég, hanem ismerni kell a fejleszthető energiának az év különböző részei szerint való I ш •I g 200 100 -600 -SOO& -wo -300 § i <00 I 18. rajz. A VII. sz. telep 1904. évi termelése (száraz év). megoszlását és tudni kell azt is, hogy mennyi energiát lehet fejleszteni a száraz és nedves években is. Messze vezetne, há ennek a kérdésnek a bővebb tárgyalásába bocsátkoznám, azért a 18. és 19. rajzokon csak egy száraz és egy nedves évnek az adatait közlöm. Köztudomás szerint az 1904. év a legszárazabb volt 1863. óta; a 18. rajzból látható, hogy 25 m

s maximális vízmennyiséggel ebben az évben 2-8 millió lóerőórát, vagyis a közepes 32 milliónak 87%-át lehetett volna termelni. (Lehetséges persze, hogy ennél még rosszabb év is volt az utolsó 20 éves cziklusban, de ennek a vizsgálatára nem terjeszkedtem ki.) Viszont 1901-ben, — a mely nagyon jó esztendő volt — 39 millió lóerőóra, vagyis a közepesnél mintegy 22%-kal nagyobb lett volna az elméleti teljesítmény. Jég- és kavicseresztésre itt semmit sem számítottam. E teleppel kapcsolatban végül meg kell még emlékeznem arról, hogy a 2. sz.