Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)
6. füzet - II. dr. Benedek József: A Sajó vízereje
'236 Ezen a -(- 3'16 m.-en felül a 2. táblázatból láthatóan a felsózsolczai vízállás évenként átlag csak. 5 napig áll, tehát a hasznosíthat«') esésnek e vízálláson felüli változása a vízerő értékesítése szempontjából lényegtelen. 4. A VI. sz. gát duzzasztott vizét állandóan a normális 108-60 m. magasságon tartják ; tehát a különböző magasságú természetes vízállásoknak megfelelő duzzasztott vízszinek úgy fognak alakulni, amint a VII. böge hosszanti metszetébe berajzolt vonalak mulatják. Legyen mármostan a 16. rajzon a koordinátarendszer vízszintes tengelye a felsózsolczai vízállásoknak a tengelye, függőleges tengelye pedig az oldalt látható rovatokba beirt változóké. Ez a grafikon láttatja egyebek közt a felsózsolczai természetes vízállások tartósságát és a rendelkezésre álló vízmennyiséget, tehát például látható belőle, hogy Felsősolczán a vízállás -j-1'56 m. felett, vagy ami ugyanazt jelenti: a rendelkezésre álló vízmennyiség 15 m 3/sec. felett évenkint átlag 198 napig állott, vagy például: hogy 160 és 170 m. közti vízállás 38 napig volt. Feltünteti továbbá a grafikon a gát helyén előálló természetes vízállást a mi feltevésünk szerint a mérczeállással egyformán változik — továbbá a gát felső és alsó vízszinének tengerszín feletti magasságát, a mely vonalakat a 15. rajzbeli hosszanti metszethez fűzött megfontolások alapján hu/.tam meg. A két vonalból következik aztán a gátnál előálló nyers esések vonala, s ha a gerebeken és magukban a turbinákban való nyomásveszteséget 10 em.-re becsüljük, a nyers esés vonalábol nyerjük a hasznos esését, a mely azt mutatja, hogy a turbinákon hasznosítható esés a legkisebb vízálláskor 3-36 m., azután a víz áradásával körülbelül arányosan fogy mindaddig, míg a természetes vízállás a felsózsolczai mérczén a + 2-76 m.-t el nem éri, innen kezdve pedig rohamosan esik, mert a duzzasztott vizet le kell sülyeszteni, hogy a miskolczi híd alatt a hajók átmehessenek. A hasznosítható energia alkotó elemei e szerint megvolnának. A következő lépés annak az eldöntése volna, hogy melyik az a maximális vízmennyiség, a melyre a turbinatelep kiépítése gazdaságos? Erre a kérdésre azonban a helyi viszonyoknak, különösen pedig az üzleti konjunktúráknak, a fogyasztás körébe bevonható üzemeknek és ennélfogva a termelt energia várható elhelyezésmódjának az ismerete nélkül nem lehet megfelelni. Az irodalomban találhatunk ugyan olyanforma, szinte félve elejtett megjegyzéseket, hogy általában annak a vízmenynyiségnek a felhasználása ajánlatos, a melyik évenként átlag 6, 7, vagy 8 hónapig megvan, de hogy ez milyen hamis alap, egyszerűen azzal mutathatom ki, ha felemlítem, hogy például a Hernádon lévő felsődobszai telep turbináinak a maximális emesztése 22 m s, már pedig ez a vízmennyiség évenkint csak 130 — 110 napig van meg a Hernádon s a vállalat mégis jövedelmező. Valamivel helyesebb, ha abból a feltevésből indulunk ki, hogy a vízmennyiség növelése mindaddig érdemes, míg a vízzel termelt energia olcsóbb a gőzzel termettnél. De az árkülönbség meghatározása nagyon nehéz, mert az energia felhasználásának módja (vájjon az üzem napi 24, 18, vagy 8 órás-e stb.) is hatással van reá. Ezekre való tekintettel a telep teljesítőképességét különböző esetekre fogom meghatározni, még pedig arra a három esetre, ha a turbinák maximális nyelése 25, 20 és 15 m 8. A 16. rajzból láthatóan évi átlagban legalább 25 m 8 hasznosítható 120 napig, 20 m 8 146 napig és 15 m 8 198 napig.
