Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - II. dr. Benedek József: A Sajó vízereje

211 mással ; az államok ma már nemcsak a víziutakat építik ki közérdekből, hanem vele kapcsolatosan áldozatokat hoznak az energiatermelés érdekében is, keresik az összeköttetést a magántőkével, mert az e réven úgyszólván biztosan beálló ipari és kereskedelmi fellendülés a közvagyonosodást emeli, a népnek új keresetforrásokat nyit s végeredményben az adóalapot közvetlenül is, közvetve is növeli. Nem szabad azonban természetesen szem elől téveszteni, hogy nem mind arany, a mi fénylik. A nagy hidroelektromos telepek pénzügyi sikerének a főfeltétele, hogy a termelhető energiát el is lehessen adni. A minálunk ipari tekintetben jóval fejlettebb Baden nagyherczegség még kétszer is meggondolja, hogy vájjon hozzájáruljon-e Württembergnek ahhoz a tervéhez, a melylyel a területükön átfolyó Neckar folyót csatornázni s egyúttal energiáját is hasznosítani akarja, mert tisztán a hajózás nem bírja ki a szükséges nagy befektetést, az energia elhelyezése pedig úgy látszik, egyelőre még nagyon bizonytalan. Ami a Sajó vidékének, különösen pedig Miskolcz városának a mai energiaszükségletét, a később elhelyezhető energia mennyiségét, s az ott ma vagy a' jövőben gőzzel előállítható energiának a termelő költségeit illeti: e tekintetben a helyi viszonyoknak alaposabb ismeretére volna szükség, a mivel e soroknak az írója nem rendelkezik. Ezért az alább következő tanulmány ennek a kérdésnek a vizsgálatára nem is terjedhet ki, hanem csak annak a taglalására fog szorítkozni, hogy a Sajó tervezett csatornázásával mennyi energiát és körülbelől milyen áron lehet előállítani. II. A Sajó általános jellemzése. Mind a Sajó, mind a Hernád Gömörmegyében, a Királyhegyből ered; amaz a hegység délkeleti oldalán 1220 méter magasságban, emez tőle 18 km. távolságban, az északkeleti oldalán 1000 méter magasságban ered. (1. rajz.) Eredete után a Sajó mindjárt délnek fordul s csak Bánréve tájékán térítik el a Bükkhegység északi nyúlványai kelet felé, a Hernád azonban előbb megkerüli a Gömör-szepesi érczhegységet s csak Kassa felett kanyarodik dél felé. Az egyesülésig a Sajó folyása 186 km., esése 1118 m. s így kilométerenkinti átlagos esése 6 méter, a Hernád pedig 226 km. hosszú, összes esése 902 m. s így kilométerjére átlag 3-40 m. esés jut. Az egész esésnek a legnagyobb része — a Sajón mintegy 1000 m., a Hernádon pedig 700 m. — a forrásvidékre esik. A vízerők értékesítése és a hajózás szempontjából számbavehető középső és alsó szakaszon a Sajó esése kilométerenkint 80 és 40 cm. közt, a Hernádé pedig 120 és 70 cm közt változik, csak a legalsó 10 km.-en száll le 50 cm.-re, a mi a Sajóra nézve a hajózás, a Hernádra pedig vízerejének az értékesítése szempontjából kedvezőbb. A Hernád befogadása után a Sajó 20 km. hosszban még a maga eredeti medrében folyik, Kesznyéten község alatt pedig beleömlik a tiszadobi Tisza átvágás kanyarulatába s ebben a régi Ti^zamederben még 9 km. útat tesz meg, míg a mai eleven Tiszába beomlik. A Sajó és Hernád közt felső folyásukban az 1100—1200 in. magas Gömörszepesi érczhegység a vízválasztó. A hegység gerinczón ós déli lejtőjén a csapadék évi átlaga 8—900 mm., egyébként azonban mind a Sajó, mind a Hernád medenczéjének a túlnyomó része az eső árnyékába esik, mert az esőt hozó nyugoti áramlatok páráit a Nagy és Kis Fátra, a déliekét meg először a Mátra és