Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - I. Kvassay Jenő: A nemzetközi Duna és Magyarország

529 hibája miatt nem volt a kitűzött czél teljes egészében elérhető, oda módosul, hogy nem a végrehajtott munkálatok, hanem a későbben, a mélyebb hajójárásnál előbukkanó sziklapadok az okai annak, hogy maguknak a sikeresen végzett munkálatoknak teljes hasznát a hajózás nem élvezheti; mert mit ér az, ha a kirobbantott zuhatagokon orsovai 0 vízállásnál a 2 méter, a Vaskapun pedig 2-6 méter mélyen járó hajókkal lehet közlekedni, ha a közbeeső szakaszokon a mederből magasabban kiálló sziklák lehetetlenné teszik. Nem szenved kétséget, hogy Magyarország e nem mulasztásból eredő pótmunkát is végre fogja hajtani, a mi által az Összes ide vonatkozó kifogások önmaguktól meg fognak szűnni. Hogy ez eddigelé is meg nem történt, annak a magyarázatát csakis pénzügyi okokban kereshetjük és találhatjuk meg. A közölt vízállásadatok azonban biztos reményt nyújtanak, hogy lia a munkálatok befejezése után, tehát 14 év alatt egyetlen egyszer sem volt az orsovai mérczén a hajózás ideje alatt O-nál kisebb vízállás, hogy a 0 alatti 2 méter hajózó mélységre tervezett és kiépített művek a még benn maradt sziklapadok kirobbantásával minden jogos követelményt ki fognak elégíteni. Egyúttal nem mulaszthatjuk el megemlíteni, hogy az aldunai munkálatokhoz hasonló nagyszabású és nehézségű építkezéseket megelőzően sem Európában, sem más világrészben nem végeztek és lia nem sikerültek volna is végrehajtott és befejezett részükben annyira, a mint tényleg sikerültek, még akkor sem lenne jogosult semminemű lekicsinylő vagy elitélő kritika, mint azt több helyütt külföldiek részéről is olvashatjuk, mert hogy a zuhatagokon és a Vaskapun a hajózást éppen úgy lehessen folytatni, mint az alatta és felette elterülő sziklamentes és kis esésű szakaszokon, azt a kérdéssel komolyan foglalkozók soha nem is várták ; igen szép eredmény már magában az a körülmény, hogy a kellő erősségű gőzösök egy-egy uszálylyal maguk képesek a zuhatagokon keresztül haladni. Németországban a Rajnán, Felső-Ausztriában a Felső-Dunán évtizedekre terjedő munkálatok után is a zuhatagos szakaszokon a hajózás még mindig nehézségekkel küzd. VI. A további ellenvetés az aldunai munkálatokra, hogy a szedett illetékek túlnagyok és vánijellegűek, a mennyiben nem a hajók térfogata, hanem részben a szállított árúk minősége szerint vetik ki. Mindenekelőtt vegyük vizsgálat alá a szedett díjak nagyságát. Láttuk az V. pont alatt, hogy a Dunagőzhajózási Társaság az 158—096 méter orsovai vízálláskor 100 kg.-okint a szabályozás előtt az árúk két osztálya szerint 1*2, illetőleg 080 koronát szedett, 0 90 méter és kisebb vízálláskor 2*40, illetőleg 1-60 koronát. Az 1873/74-iki nemzetközi bizottság, mely mellékesen megjegyezve a szabályozás költségeinek fedezésére felveendő kölcsön összegét 18 millió frankra számította, holott 45 millióra emelkedett, к) a gabonára, kőszénre ós tűzifára a hajózó illetéket tonnánkint 1*70 frankra, b) egyéb árúkra tonnánkint 2-45 frankra, c) személyszállító gőzösökre hajónkint és utankint 800 frankra számította, kalauzszolgálat nélkül.