Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

1. füzet - V. E. Újváry Dezső: Talajjavító munkálatok Angolországban

57 jára, a lecsapolásra, hazáját Angolország keleti partvidékén a Wash és Humber öblök között és környékükön az Ancholme, Witham, Trent, Weiland, Glen, Nene és Oase folyók öntözte síkságon találjuk meg. E terület, mely «mocsár vidék» (Fen District) néven ismeretes, északi legkeskenyebb részén 6'5—8 km., déli legszélesebb részén 45—50 km. széles és körülbelül 200 km. hosszú; kiterjedése kereken 2530 km

2, azaz 440,000 kat. hold. Angol országnak ez a «nagy alföld »-je, melyen lecsapoló munkálatokat olyan kiterjedésben és változatosságban alkalmaztak, mint talán csak Hollandia polderein, vagy Olaszországban a Pó völgyében, csaknem vízszintes ; mégis legmélyebb részei a Wash öböl környékén feküsznek s Bedford-Levelnek nevezik. Ez egyébként kiválóan termékeny síkság szintje alig néhány láb magasan fekszik a tenger rendes szintje felett s ezért, valamint az árapály okozta vízszinváltozások következtében, lecsapolása alig leküzdhető nehézségekbe ütközik. A dagály és apály játéka az angol csatornában 1/50—2-70 m. közt változik s legnagyobb állása szökőár (spring tide), legalacsonyabb állása gyöngeár (neap tide) néven ismeretes. Tehát a midőn a dagály a folyók vizét naponkint kétszer maga előtt visszahajtva a síkság átlagos szintje fölé emeli, a területnek egyrészt elöntés elleni védelme, másrészt víztelenítése tekintetében olyan nehézségeket támaszt, melyek csak mesterséges eszközökkel küzdhetők le. A víztelenítés első feladata, a területnek a tenger és folyók szabátyszerűen visszatérő árvízszinei ellen való megvédése, lényegében ármentesítés ; ennek eszköze a folytonos és összefüggő töltésezés a tengerparton és fel a folyók mentén addig a határig, hol a dagály hatása megszűnik. A töltésezéssel való védekezés kényszerűsége következtében önként előáll a második feladat, a töltésekkel határolt nagy kiterjedésű medenczéknek lecsapolása a töltések és a befogadó folyók változó vízállásai okozta akadályon keresztül. Itt is, mint a mi ármentesítő és belvízrendező társulatainknál, eme feladatok elvégzését egy-egy medenczére önállóan szervezkedő talajjavító kerület (Drainage District) teljesíti. Az érdekeltségek kialakulásának természetes alapjául a Fen Districtet átszelő folyók szolgálnak. Pl. a Bedford Level-t a Weiland, Nene és Ouse folyók a következő nagy érdekeltségi csoportokra tagolják: a déli színtáj (South Level) az Ouse folyó mindkét partján ; a középső színtáj (Middle Level) az Ouse és Nene folyók közt; az északi színtáj (North Level) a Nene és Weiland folyók közt, és a Deeping Fen Drainage District a Weiland folyó balpartján. Ennek megfelelően a síkság ármentesítését a tengerpart és az említett 3 folyó, valamint mellékvizeinek töltésezóse, belvizeinek levezetését pedig az egész területre kiterjedő lecsapoló csatornahálózat szolgálja. E lecsapoló rendszerek főcsatornáit a déli színtájra az Ouse és Bedford folyók, az Ouse és Nene folyók közti területre a «Middle Level Main Drain» (torkolata Kings Lynn felett) és South Holland Main Drain, a Nene és Welland folyók közti területre nézve a «North Level Main Drain» (torkolata Tydd St. Mary-nél), végül a Welland folyó balpartján a Vernatts Drain (torkolata Surtleet mellett) alkotják. Az általánosságban előadottakat a következő jellemző részletek közlésével egészítem ki. A Bedford Level lecsapolásáról, bár a munkálatok eredete a XVII. századra vezethető vissza, abban az értelemben, hogy a lecsapolt területet mezőgazdasági művelésre alkalmassá tették, csak attól az időponttól lehet szó, a midőn a síksá-