Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

1. füzet - V. E. Újváry Dezső: Talajjavító munkálatok Angolországban

55 «dezés a rendelkezésemre álló adatok szerint 1816—37. között készült s ez idő alatt roppant összeget emésztett fel, melyből az öntözött terület minden kat. holdjára 4450 K. költség esik. Ezzel szemben áll az előbb értéktelen terület után évenkint és kat. holdanként 410 koronára rúgó tiszta jövedelem. A természetes lejtőöntözéstől eltérően a mesterséges lejtőöntözést (Ridge and Fürrow vagy Bedwork system) a sík vagy közel síkfekvésü területeken alkalmazzák. Ezt a rendszert magyarul hátas lejtőöntözésnek nevezhetjük, mert a veleje abban áll, hogy az egész öntözendő területet, hasonlóan a mi bogárhátra szántott földjeinkhez, mesterségesen körülbelöl 10—15 m. széles és egész 100 m-ig menő hosszúságú ágyakra alakítják át, melyeknek gerinczén vezet az öntöző barázda s ezt az ágyak felső végén húzódó osztóárok közvetetlenül táplálja ; az öntöző barázdától 1 : 15—1 : 20 hajlású mindkét oldali lejtőn egyenletesen lefutó vizet két ágy mesgyéjén kis lecsapoló árok gyűjti össze s nagyobb lecsapoló csatornába vezeti. Az ágyak tehát egyik végükkel mindig a tápláló árokra s másik végükkel a lecsapoló csatornára támaszkodnak s ez utóbbi az alantabb fekvő területekre nézve ismét öntözőcsatornául szolgálhat. Az ágyak általános elrendezését illetően kétféle rendszert követnek, mert vagy a fővölgy esése irányában, vagy reá merőlegesen készítik őket s a felszíni viszonyok gondos kihasználásával ugyanazon csoporton belül mindkét elrendezést vegyesen alkalmazzák. Ennek az egyébként igen kedvelt rendszernek egyetlen baja a költséges volta, mert a berendezés kat. holdankint 500—1400 koronába kerül. Mindazáltal a földmivelési minisztériumtól nyert adataim szerint magában Wiltshir-ben mintegy 14,000 kat. hold kiterjedésű ilyen öntözés van a Wylye és Nadder folyók völgyében s a csatolt helyszínrajz közülök lord Pembroke birtokán Wiltonban kitűnő karban tartott öntözést láttatja. (L. 1—3 képet). Műszaki szempontból a berendezés semmi újat nem nyújt. A műtárgyak általánosan ismert, masszív szerkezetben, de lehető egyszerűen épültek ; az építéshez használt anyag kő és fa. Ennek megfelelően a fenntartás úgyszólván kizáróan az öntöző és lecsapoló árkok tisztántartására szorítkozik, mit annál inkább gondosan teljesítenek, mert az öntözött réteket kivétel nélkül legeltetik. A fenntartás költsége 8 —12 koronában állapítható meg évenkint és kataszteri holdankint. Az öntözött rétnek szerepe a gazdasági üzemben általánosságban a következő. A rétet korán tavaszszal (lehetőleg már februárban) juhokkal legeltetik. A nyáj körülbelül márczius végéig marad napközben a legelőn, de éjszakára a szomszédos szántóföldekre hajtják, hogy kosarazás útján megtrágyázza. A legeltetés megszüntetése után 6 hétre, tehát május közepén először kaszálják a rétet zöld takarmánynak az istálózott marha részére és öntözés után ismét 6 hétre azaz július közepe táján másodszor szénára, a mídőn újabb öntözés után a sarjút késő őszig tehenekkel és lovakkal legeltetik. Ez az üzem annyiban módosul a helji viszonyok szerint, hogy vagy az első, vagy a második kaszálás helyett szintén legeltetnek és ez utóbbi esetben csak augusztus végén kaszálnak szénára. Ez üzemek szerint a rét szénahozama még mindég 30 q-ra becsülhető holdankint, azonban minőségére nem elsőrendű. A termelt széna ugyanis durva rostú és «hideg», miért nemesvérű lovak takarmányozására nem tartják megfelelőnek. Az öntözött rétek gazdasági jelentőségét ezek után röviden abban állapíthatjuk meg, hogy nagy állatállomány, tej- és juhgazdaságok fenntartásának alap-