Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

5. füzet - V. Apró közlemények

157 meg, ugyanezt alapul véve, 5 millió t. évi forgalom esetén már jövedelmező befektetés volna s miután a rajna—antwerpeni forgalom 1911-ben 7 9 millió t. volt, és állandó fejlődésben van, a csatorna életképessége annál inkább várható, mert az alsó Rajna hajózó viszonyai nem kedvezők s így a csatorna előreláthatóan a forgalom nagy részét magához ragadná és emelkednék a keresztezett belganémetalföldi-porosz, iparilag és gazdaságilag igen fejlett vidékek forgalmával. A csatorna fő haszna a Rajna-hajózással szemben, hogy az apály okozta időveszteség, mely néha 24 órára rúg, megszűnnék, elkerülhető a nyilt tenger keresztezése s vele a járóművek, árúk biztosító díjai leszállanának, nem kell víz ellen vontatni és általában sokkal rövidebb az útvonal és hajózó idő, végül elmarad a Scheide folyó legalsó szakasza, mely igen rohamos és gyakran ködös. UdránszJcy József. 4. Források elfogása czementbesajtolássál. (5 képpel). A soroksári Dunaág felső torkolati csegéjénél a 26 fa- és vasvázas betonszekrényből álló zárógát készítését 1910. őszén kezdtük meg és túlnyomó részben 1911. év végén fejeztük be. Az egyes légnyomásos szekrények közti hézagokat szintén légnyomásos úton tömékeltük ki. Bár a hézagok, valamint az alsó vágó élek tömítésekor gondos eljárást követtünk, mégis gondoskodni kellett arról, hogy a helyenkint esetleg rosszul sikerült tömést kijavíthassuk. Részletesebb megfontolás után erre a czélra legalkalmasabbnak mutatkozott a czementbesajtolás. E czélból a soroksári Dunaág rendező munkálatainak m. kir. kirendeltsége már 1911. év nyarán Wolfsholz- rendszerű czementsajtót szerzett be, mely már egyúttal az állandó fentartás, illetőleg javítás felszerelésének is része. A zárógátak közül való földkiemelést 1912. áprilisban fejeztük be és akkor kitiint, hogy a szekrényekből álló gát igen jól zár, csupán három helyen mutatkozott nagyobb, egyenkint mintegy 5—6 liter vizet adó forrás. A zárógát szekrényei—5 m. mélységig homokos kavicsban — és 5-től—6-ig (ez volt a szekrények vágóélének kottája) agyagban állnak. A siilyesztéskor az agyagot mintegy 10 cm.-rel bővebben szedik ki, mint a mekkora a szekrények szélessége (itt 2'20 m.) (lásd az 1. sz. rajzon az A-B metszetet). Ezt a rést azutáii a felőlről lehulló kavics, homok stb. tölti ki. A víz úgylátszik ezen a résen át tört be és a szekrények alatt egyes hibásan tömített helyeken jutott a kiszivattyúzott alapgödörbe. A szekrényekre 1912. május elején kívülről mintegy 6—7 méter magasságú víznyomás hatott. Víznyomáskor folyó vízben természetesen czementbesajtolásról nem lehetett szó, mivel a folyó víz a benyomott czementet még a lekötés előtt kimosná ós magával ragadná. Ezért egyelőre engedtük, hogy a források, melyek különben tiszták voltak és így agyagot úgy sem hoztak magukkal, szabadon folyjanak. Csakhamar azonban kedvező alkalom jött a czementbesajtolás végrehajtására. Május közepén egy nagyobb árhullám vonult le a Dunán, mely miatt a szivattyúzást meg kellett szüntetni. A külső-belső vízszin kiegyenlítődvén, a zárógátakra semmi nyomáskülönbözet nem hatott és így a besajtolást meg lehetett kezdeni. A czementsajtót még előző évben kipróbáltuk olyan módon, hogy elhordásra kitűzött kavicsgát (régi vezérgát) tetején felszereltük a berendezést (lásd a 2. sz. rajzot) és egymásután 50 cm. távolságban és 3 sorban levert, összesen 9 db vas-