Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

5. füzet - III. Becker Ádám: A legutóbbi évtized kulturmérnöki munkálatai BarsmegyébenBecker Ádám

187 építeni olyan helyen, a hol a Garam majdnem derékszögben kanyarodik neki egy 12 m. magas szakadó partnak, a melynek a kis- és középvíz között homokos kavics talaja van forrásokkal tele. Különösen az utóbbi időben gyakran hallani azt a véleményt, hogy a Garamon, vagy a Vágón nem érdemes partvédőmüveket létesíteni, mert az egyáltalában nem gazdaságos. Nézzük, hogyan áll ez a valóságban : Ы.516 К költséggel megmentettünk három községet és egy 50.000 К költséggel épült szabályozó művet. Ez tehát azt bizonyítja, hogy a partvédőmüveket érdemes megépíteni; hozzáteszem még, hogy a leírt művek egytől-egyig ki voltak már téve kisebb és nagyobb,, sőt jeges árvizeknek is és mégis rendületlenül állanak. E munkálatokból leszűrt tanulságok a következők : 1. Átmetszésekkel a nagyesésű folyók esését növelni hiba. 2. Jól beágyazott medrii folyón, a milyen a Garamnak Tolmácstól a torkolatig terjedő szakasza, a nagy esés és hirtelen kanyarodás miatt keletkezett szakadt) partokat úgy megvédeni, hogy a nagy esést és kanyarodást nem igyekszünk mérsékelni, legtöbbször hasztalan erőlködés. A míg a baj okát meg nem szüntetjük, hiába törjük a fejünket a legbonyolultabb szerkezeteken. Az erős, meredek mü a part hosszában maga mellé veszi a vizet, az ellenes zátony folytonosan növekszik, a meder megszűkül, a víz sebessége folyton nő, a meder a párhuzammá mellett folyton mélyebb lesz és az egész párhuzammű néhány év alatt belefordul a mélységbe, a folyó pedig rombol tovább a maga megkezdett útján. Hogy ez a leírt folyamat nem üres feltevés, arra bizonyság az a szomorú tény, hogy az ú. n. Medveczky-féle garami rőzsepokróczozások utolsóját most két éve temette el a jeges árvíz. Mire kell tehát törekednünk ? Arra, hogy a folyó esését csökkentsük és hogy az átellenes zátonyokat legalább is megállítsuk fejlődésükben. Erre szolgálnak a fenéksarkantyúk, a melyeket én a keresztgátaktól és a sarkantyúktól élesen meg akarok különböztetni. Mikor Zselizen a szakadó partról a vízfolyással szemben a folyóra tekintettem, helyemtől mintegy 100 m. távolságban a vízszinnek abnormis esését vettem észre. Ezt az átmetszés okozta. A szakadó part éles kanyarodásával szemben a domború parton új kavicszátony keletkezését láttam. A megfelelő hosszanti és keresztszelvények felvétele után a látottakról megbizonyosodván, habozás nélkül megindítottam egymástól 50 m. távolságban 4 m. hosszú rőzsehengereknek egymásról való lesülyesztését addig, míg a túlsó part közelébe értem. Az így nyert fenékgátak közé három sor rőzsehengert sülyesztettem le és a védelem készen volt. Fenéksarkantyúimmal a folyó fenekét 10 m.-rel megemeltem ós a folyó túlsó partja felé eső, egymással párhuzamos felszíneivel a víz sodrát a parttal párhuzamosan mintegy 20 m.-rel beljebb toltam. A sebesség tehát csökkent, a túlsó zátony pedig tovább nem fejlődhetett. Ezek a művek nem keresztgátak, mert nem az egész medret fogják át és nem czéljuk az egész meder feliszapolása, de nem is sarkantyúk, mert nem 10