Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)
5. füzet - III. Becker Ádám: A legutóbbi évtized kulturmérnöki munkálatai BarsmegyébenBecker Ádám
130 telen volt eleinte kisebb eredménynyel is beérni, ma már azonban utóiérte a lévai uradalmat. A főkáptalani birtokon hiányzik a szeszgyár, hiányzik a gőzeke és a mésziszap, de megvan a remény, hogy jön a bérlő, a ki majd a tulajdonosnak az alácsövezésbe fektetett tőkéjét a maga hasznára fogja kamatoztatni. Épen az elmúlt évben történt, hogy az oroszkai czukorgyár a káptalan garamkovácsi és a gr. Вгеипег-отШъск zselizi uradalmait kibérelte és e birtokokon mintegy 2000 kat. hold új alagcsövező munkálatra kért tervet a kultúrmérnöki hivataltól. A mi most már a műszaki szempontból levonható tanulságokat illeti, azokat nagyon röviden a következőkben foglalhatom össze : 1. A befogadó nyilt árkok olyan mélyen ásandók, hogy kisvízkor a csőszájak a viz fölött legyenek. 2. Ha a csőszájak 1—2 napig víz alatt állanak, abból baj nem származik. 3. Ha kevés a talajvíz, a rendszerek nagyok legyenek ; lehet 40 holdat is egy rendszerbe foglalni. Ha ellenben sok a forrás, kis rendszereket tervezünk. 4. Ha a források vasat tartalmaznak, egy, legfeljebb két holdas rendszereket létesítsünk a számítottnál nagyobb átmérőjű csövekkel, sőt ha lehet, minden forrást külön vezessünk le. Ilyenkor a főgyűjtőben legalább 100 méterenkint iszapoló aknát építsünk. 5. A szívók sortávolságát lehetőleg szűkre szabjuk, ne takarékoskodjunk, ellenben az eddig bevált 12 m. mélységnek 1-5 méterre való változtatását ne erőltessük, mert kivitele a mai munkásviszonyok közt lehetetlen. Ez 1-2 m. mélységgel a gyökerek benövésétől alig kell tartani és ha néha mégis megtörténik, az sem nagy baj. Nagyon könnyű segíteni rajta és nem árt, ha a gazdának néha eszébe juttatja egy-egy csődugulás okozta tócsa, hogy voltaképen minek is köszöni ő a jólétét. 6. A szívó vonalakat úgy igyekezzünk elhelyezni, hogy a vízhozó rétegeket mind átvágják s ha ezek fel nem ismerhetők, a felszíni rétegvonalakkal közel párhuzamosan helyezzük el őket. A gyűjtőkkel igyekezzünk a vizet minél rövidebb úton levezetni, de ha a térszínnek 15°/ 0 0-nél nagyobb esése van, őket se helyezzük el a legnagyobb esés irányában, mert a felszíni víz a frissen visszahányt földet könnyen kimoshatná. 50 —60°/oo-nél nagyobb esést egyáltalában ne engedjünk meg az említett okból. Ezeket figyelembe véve, a csőben előálló vízsebessóggel nem kell törődnünk, mert a jól lerakott csövek a bennük folyó talajvizet a fent megengedett legnagyobb eséssel is elmozdulás nélkül vezetik le. A csövek méretezésének alapjául 1 l/sec. hektáronkint levezetendő víztömeg szolgáljon. 7. Egy-egy vízmester 50—60 alagcsőmunkással dolgozzék. Legalább is a gyűjtővonalakról kiviteli hosszanti szelvényeket szerkeszszen és a szívóvonalakat is szintezze meg a csőrakás előtt. 8. A munkálat úgy osztandó be, hogy a tavaszi hónapokat jól ki lehessen használni, mert akkor a munkabér olcsóbb és a gazda nem szenved kárt a vetés elmaradásával vagy a már bevetett terület elrontásával. Végül megemlítem, hogy a legnagyobb teljesítményünk 1 vízmester vezetésével 80 emberrel 90 kat. hold alácsövezésnek egy hónap alatt, a tavaszi vetés előtt való keresztülvitele volt, hogy a lévai uradalomban 2 vízmesterrel évente 3—500 kat. hold alácsövezést hajtottunk végre olyképen, hogy vetést soha el nem
