Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

1. füzet - IV. Wagner GyulaA Béga csatornázásának újabb munkálatai

45 191 l-ben befejeztük az összes szádfal- és czölöpmunkákat és az alapok betonozását. A munkagödör víztelenítésével az építés folyama alatt itt sem volt semmi nehézség, a szádfalak jól zártak, s mert maga az altalaj is elég vízzáró volt, az összes alapokat teljesen szárazon készítettük el. Az altalaj eléggé tömör, de képlékeny agyag volt, amely a szádfalazás közben a pallók mellett 30—40 cm.-re is feldagadt és a czölöpverőgépet vízszintes állásából minduntalan elfordította. Még ugyanez évben elkészültek a felmenő falak is a teljes magasság Vs-áig1912-ben befejezték a falazó munkákat. Az ittebei zsilip téglafalazatának burkolata keramit, eltérően a bégafőitől, a mely réteges terméskővel van burkolva. A falsarkok faragott kövekből s helyenkint műkövekből készültek. A falazó munkákkal párhuzamosan dolgozott a vasgyár is mind a zsilip, mind a duzzasztómű vasszerkezeteinek szerelésével. Itt a zsilipkapukat a helyszínén szerelték, mivel Ittebéig a Bégán nagy hajóval fel nem jöhettek, s mert Bégafőn a kész kapúk átrakása kisebb hajókba többe került volna, mint a helyszíni szögecselés. A duzzasztómű bakjai azonban összeszögecselve értek a helyszínére. Miután az ittebei csegézőművek átmetszésben épülnek, s mert a zsilip utáni szakaszon körülbelül l-4 m. mély kotrás lesz, addig, a míg a kotrás a zsilipig el nem készül, a zsilipet üzembe helyezni és a forgalomnak átadni nem lehet. Az építő Gregersen G. és Fiai vállalat arra való tekintette], hogy a kötött agyag kotrása nehezen halad előre, új kotró beszerzését határozta el. A kotrás előreláthatólag 1913. májusáig annyira előre halad, hogy akkorra a már most teljesen készen álló zsilipet a forgalomnak átadhatjuk. A 4—8. fénykép az ittebei vízlépcsőre vonatkozik. Közöttük a 6. kép a duzzasztómű bakjainak fektetését láttatja, Ez a művelet a bakok pontos egymásra fekvésének kipróbálására történt. A 7. képen az egymásra fekvő bakok láthatók. A 8. képen bemutatjuk az ittebei vízlépcső terelőművét, melynek az a czélja, hogy a hajóknak a csegébe jutását megkönnyítse s megakadályozza, nehogy a duzzasztómű felé áramló víz a zsilip előtt keresztbe állítsa őket. A terelőmű a földbe vert kettős I tartókból álló szerkezet, melyet U és szögvasak kötnek össze és merevítenek. Az V. sz. vízlépcsőnél a vállalat a munkálatokat még 1911. év őszén megkezdte. Elkészültek az épületek és a zsilip főbetontestének földkiemelő munkálatai a betonalap felszínéig. 1912. tavaszán megkezdették a szádfalak leverését és a czölöpözést. Mivel az altalaj iszapos homok volt, a pallókat és czölöpöket gyorsan beverték. A pallók alól beleértek a vízzáró agyagba s mert oldalról is jól zártak, a műtárgyak alapjait teljesen szárazon betonozhatták, egyetlen benzinmotorral hajtott körszivattyú 4—5 perez alatt kiemelte a külön e czélra készített, szádfalakkal körülvett s betonalappal ellátott gyűjtőaknából az oda összegyűlt vizet. Az alapok betonozását folyó évi június havában kezdték meg, s ma már a felmenő falakon dolgoznak. Az V. sz. vízlépcső műtárgyainál a felmenő falak anyagára vonatkozóan az eredeti tervtől eltérően érdemleges változtatások történtek. A falakat ugyanis téglából tervezték, még pedig oly képen, hogy a falak alsó részén 1'30 m. magasságban portlandczement-habarcsba rakott téglafalazat,