Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)
4. füzet - IV. Apró közlemények
88 hol az angol szenny vízbizottságtól alapul vett hígító viszonyok mindenesetre sokkal kedvezőbbek, mint Angliában. Mint a hogy a fentiek szerint a régi sematikus határértékek helyébe most olyan újabb értékek fognak lépni, melyek a helyi viszonyokhoz alkalmazkodnak : épen úgy a régi, konvenczionális, részben nélkülözhető, részben jogosan kifogásolható vizsgálati módszerek helyébe is újak jönnek, melyek a szennyvizet nem pusztán kémiai keveréknek tekintik, hanem elsősorban a szennyvíznek a befogadó élővízre kifejthető hatását veszik figyelembe. így pl. az új szabályok kimondják, hogy a permanganát eljárással meghatározható oxigénfogyasztás egyáltalán nem hasonlítható össze azzal az oxigénfogyasztással, mely az élővizekben természetes viszonyok között megy végbe. Előfordul pl., hogy valamely szennyvíz és tiszta víz keveréke épen akkora oxigénfogyasztást mutat a permanganát eljárás szerint, mint a biológiai szűrőtestekről lefolyó tisztított szennyvíz ós tiszta víz keveréke, jóllehet a valóságos oxigénfogyasztásuk erősen eltérő. A szennyvízbizottság jelentése ez alapon azt javasolja, hogy valamely szennyvízzel való elszennyezésnek legbiztosabb ismertető jeléül az ammóniáktartalmat és az oxigénfogyasztást együttesen vegyék. Ha valamely folyóvíz 100 literenkint 5 nap alatt 0'4 gr. oxigénnél nem fogyaszt többet (tehát literenkint 4 mgr. = 2'8 cm 3 oxigént), akkor a folyót nem lehet szennyezettnek mondani. Ha tekintetbe veszszük, hogy a közepes szennyezettségű csatornavíz 5 nap alatt literenkint 350 mgr. (= 245 cm 3) oxigént fogyaszt, az erősen szennyezett víz pedig 500 mgr.-ot (= 350 cm 3 pro 1 1.), akkor a fentiekből világosan következik, hogy a konczentrált szennyvizeket tisztítatlanul bebocsátani csak akkor szabad, ha legalább is 250-szeres hígítás van jelen. Olyan folyók és élővizek, melyek ivóvíznyerés szempontjából szóbajöhetnek, különös figyelembe veendők. A nagyfontosságú új javaslatok jelentőségét az azóta megjelent angol szaklapokban többen méltatták (1. Sanitary Record, 1200 sz., 523. 1.; u. o. 1203. sz., 597. 1.). A nyilatkozatok az új javaslatok legfontosabb intézkedését annak az elvnek a kimondásában látják, hogy a jövőben megfelelő körülmények között részben vagy egészben tisztítatlan szennyvizek bebocsátását is megengedik. Jones A. E. kifejti, hogy ez új intézkedések következtében sok fölesleges kiadás megtakarítása válik lehetővé. A szennyvízbizottság e munkájával sok meggyökeresedett előítéletet és elavult intézkedést küszöbölt ki s helyükbe valóban jó egészségügyi gyakorlatot iktatott. (Gesundheits-Ingenieur, 1913., 192, 1.) Halmi Gyula. 5. A norei villamos vízerőtelep. Norvégiában Nore közelében a Norefall kihasználása czéljából a norvég állam 216.000 lóerős villamos vízerőtelepet épít, mely Európa legnagyobb ilyen telepe lesz. A vizet a gépháztól 6 km.-re fekvő tárolómedenczéből veszik, honnan alagutakon keresztül az osztómedenczébe vezetik. A vízosztómedencze és a gépház között 420 m az esés. A vízmennyiség 51*5 m 3 lévén másodperczenkint, a kifejthető energia a turbinák tengelyén 216.000 lóerő. A turbinák közül 11 db 20.000 lóerejü és 2 db 10.000 lóerejű. A termelt villamos energiát a főváros, Ivrisztiánia és Keleti Norvégia szükségletének ellátására fogják használni. (Technische Woche, 1912. szept. 21.).
