Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

4. füzet - IV. Apró közlemények

81 1. A szemcsemajori berendezésben — 220 embert, 440 állatot, 660 élőt számítva — egy élőre eső költség a 15.989 K. berendezés-költségből ... ... ... ... ... ... A fentartás- és amortizáczió-költségéből évente ... ... ... ... Csak állatot véve számításba, a berendezés költségéből egy darabra esik 36-3 K-a, fentartás- és amortizáczió-költségéből ... ... 2. Felsőszentiváni berendezésben — 240 embert, 490 állatot, 730 élőt számítva — egyre eső költség a 14.800 K. berendezés-költségből összesen ... ... ... ... ... ... A fentartás- és amortizáczió-költségéből évente ... ... ... ... ... Csak állatot véve számításba, a berendezés költségéből egy darabra 3020 K, fentartás- és amortizáczió-kölségből ... ... ... 3. Az aranyospusztai berendezésben — 130 embert, 310 állatot, 440 élőt számítva — egyre eső költség a 11.560 K. berendezés-költségből összesen ... ... ... ... ... ... ... ... A fentartás- és amortizáczió-költségéből évente ... — ... ... ... Csak állatot véve számításba, a berendezés költségéből egy darabra 37"30 K, fentartás- és amortizáczió-költségből ... ... ... ... 4. Darányi-gépház berendezésben — 30 embert, 260 állatot, 290 élőt véve számításba — egyre eső költség a 7650 K. berendezés-költségből ... ... ... — — ... A fentartás-, amortizáczió- és üzemi költségből évente ... Állandóan istállózott, 100 drb. állatot véve számításba, a berendezés költségéből darabonkint 42'50 K, az amortizáczió-költségből E számadatok világosan igazolják, hogy a majorsági, okszerűen készített vízvezetékeknek költsége még a közvetve elért haszonhoz arányítva sem nagy, a közvetetlen, tehát kézzel fogható haszonhoz arányítva pedig, még nehezebb körülmények között sem számottevő. Mivel pedig az egészséges víznek kiszolgálása ember- és állategészségi szempontból egyaránt fontos, következik, hogy a majorsági vízvezetékeknek terjesztése közérdekű. Spur István. 2. Átlós rendszerű zsilipkapúk. (4. képpel.) Az újabb időben épült vagy tervezett csegéken nálunk majdnem mindenütt átlós rendszerű támasztókapúkat alkalmaznak. Vázlatos rajzukat az 1. és 2. rajz, egy éppen szerelés alatt álló kapunak a vázát pedig a 3. kép mutatja. A kapuk vázát a keret és a két átló alkotja, héjazatuk vaslemezből készül. A héjazatra működő víznyomás a függőleges merevítések és a másodrendű vízszintes gerendák útján adódik át az átlókra és a keretgerendákra. A kapú csak két helyen támaszkodik a zsilipfalra: a küszöbgerenda és a felső keretgerenda magasságában. Nálunk az alsóbégai csegéken építettek először átlós kapút. Ott azért csináltak ilyeneket, hogy a duzzasztás szünetelése alatt időnkint mind a két kapút kinyithassák. Ha ugyanis az egyik kapú nyitva van, akkor a másik a kinyitáskor nemcsak a maga előtt levő vizet tolja ki a helyéből, hanem ezenkívül a folyóvíz eleven ereje is hat rá. Hasonló eset fordul elő akkor is, ha a hajók átzsilipelésekor nem várják meg, míg a két vízszín egészen kiegyenlítődik, hanem a kapút néhány czentiméternyi víznyomás ellen nyitják. Ezekre való tekintettel a kapúkat 6 összesen 24'20 К 3-90 « 5-80 « összesen 20-30 К 3-50 « 5-10 « összesen 26-20 К 4-10 « 5-80 « összesen 26-30 К 5-90 « 9-60 «