Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)
4. füzet - IV. Apró közlemények
79 magam létesítette egyik gazdasági vízvezetéki berendezés üzemi eredményének megismertetését hozom föL Pallavicini György őrgróf tolnamegyei, szemcsepusztai 2300 kat. holdnyi birtokát 1907. évben házi kezelésbe vévén vissza, megbízást kaptam a majorságoknak műszaki rendezésére. A tervezet elkészült s keresztülvitelét több évre osztották föl a gazdasági követelmények és helyi viszonyok alapján. Szemcse-major, a birtoknak főmajorja, 220 lélekkel és 440 nagy állattal emelkedett helyen van négy kúttal. A hízó állatoknak és a tehenészetnek vízzel való ellátására naponta 2 l/ a fogat volt munkában; járványos betegség: tífusz és skarlát állandó volt. Ezek voltak az állapotok rendezés előtt, a házi kezelés első évében. Épen nem kedvező, de nagyjában kevés kivétellel az ország legtöbb majorjában ezek az állapotok ma is megvannak. A főmajor rendező-tervébe e körülmények hatása alatt a vízvezeték létesítését is felvettem. Tervezés előtt a víznyeréssel kellett tisztába jönni s mivel a régi kutak a vegyi elemzés szerint egészséges vizet nem szolgáltattak, mély kútnak fúrását javasoltam a pusztától x/a kilométer távolban lévő Koppány-völgy szélén. Ez elfogadott javaslat alapján, a kútfúrást 1908. év őszén megkezdettem s az első fúrással 76 m. mélységben felszökő vizet nyertem. E'elszökós a talaj felett 1.20 m., vízbőség 80 mm. csőátmérőn 24 liter volt perczenkint, vízminőség vegyelemzés szerint tiszta, ivásra alkalmas. Szükségem volt pedig 220 ember- és 440 drb. állat ellátására fejenkint 35 litert számítva, naponta 12 órán belül 23.100 liter vízre, melyből istállókban s lakásokban 15.925 litert kellett kiszolgálni, 7175 litert pedig szabad folyással a furt kút közelében; tehát a perczenkinti vízszükséglet 33 liter. A biztosság elvét követve, nem a kész kútban folytattam a fúrást, hanem mellette 4 m. távolban fúrattam egy másodikat. E második kút szintén 76 m. mélységből perczenkint 20 liter vizet szolgáltat, tehát a kettő együtt 44 litert, így a kellő mennyiség meglévén, elkészítettem a tervet s ez alapon a berendezést, mely mint vízvezetéki berendezés egyszerű. Főbb részei: a vízfogó, betonból 21 m 3 űrtartalommal közvetetten az első fúrásnál a földbe sülyesztve ; kis gépház, mótor és szivattyú ; tárolótorony a magtárfalhoz támasztva ; végül az összekötő vezetékek. A medenczét a toronyban 10 m 8 űrfogattal készítettem s azért nem nagyobbat, hogy napi kétszeri töltéssel lehetően friss víz álljon mindenkor rendelkezésre s tényleg a kiszolgált víz állandóan üde s hőfoka olyan, mint közvetetten a kútnál, nyáron 17 C°, télen 16 C°. A térszín magassági különbözete a víztorony és gépház között 21 m., a víztorony magassága 9.00 m., így az összes emelő-, illetően nyomómagasság 30 m. A gépházban fekvő rendszerű dugattyús szivattyút alkalmaztam 100 liter perezenkinti teljesítménynyel s meghajtására 3 lőerejű Ganz-féle, álló elrendezésű, stabil benzinmotort építettem be, melylyel a medenczét 1 óra és 20 perez alatt, tehát a számított időn belül sikerül megtölteni. A nyomó- és elágazóvezeték összes hossza 108Ф m., 50 mm. átmérővel.
