Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)
4. füzet - II. Sajó Elemér: A csehországi újabb folyócsatornázások
23 sugarú ív van beigtatva. A gát forgástengelyét exczenter segélyével változtatni lehet, és pedig 25 cm.-nyire lehet eltolni. Ezzel az exczenter-mozgással a záróprizmát kisvízkor hozzá lehet szorítani a szilárd bukógáthoz, a mely esetben a tömítésre a kőgáthoz erősített fagerenda szolgál. Ha viszont az exczenter a túlsó szélső állásban van, a záróprizma és a kőgát közt 25 cm. széles rés áll elő. Ezen a résen nagy mennyiségű víz zúdul át, a mely — mint a tapasztalatok már igazolták — a kőgát előtt összegyűlt kavicshordalékot is magával ragadja. Árvízkor az egész művet fel lehet emelni a legmagasabb víz színe fölé (1. fent pontozva berajzolva). A mozgatásra 5 lóerős mótor szolgál; 2 1/ 2 perez alatt Г0 m.-re lehet emelni, vagyis 15 perez alatt a zárótestet a legmélyebb helyzetéből a legmagasabb helyzetébe lehet hozni. Mint látjuk, Hübel nagyon szerencsésen oldotta meg azt a nehéz kikötést, hogy a kavicsot is és a jeget is könnyen és gyorsan lehessen elereszteni. A gát már üzemben van és eddig — tudomásunk szerint — nagyon meg vannak vele elégedve. 2. Dr. Liebisch-féle rendszer (1. a 3. sz. rajzot). Ez a rendszer az Elbán a melniki és az obristvii duzzasztóművek hajózó nyílásaiban került kivitelre. Az árvizek itt is rohamosan jönnek és ezért az volt a követelmény, hogy a nyílást gyorsan és a kezelőszemélyzet veszélyeztetése nélkül lehessen teljesen szabaddá tenni. Ebben a rendszerben az az eredeti és szellemes, hogy az egész hidat mindenestől együtt gyorsan árvíz fölé lehet emelni. A híd nyílása 28-00 m. A lebocsátott helyzetben levő hídról vastartókat lehet leforgatni a küszöbig, a tartók közé pedig görgőkkel ellátott vastáblákat eresztenek le. Vagyis a zárószerkezet nagyjában hasonló a Moldván készült miïovitzi hidas gátéhoz. A különbség csak az, hogy a mikor hirtelen jön a jég vagy az árvíz, Mirowitznál ki kell húzni az összes táblákat és víz (vagy jég) ellen kell felhajtani a tartókat a híd alá, vízszintes helyzetbe. Ezzel szemben a dr. Liebisch-féle rendszernél szükség esetén az egész gátat, hidastól, tartókkal és táblákkal együtt gyorsan felemelhetik. Ilyen esetben e tartók a táblákkal együtt lefelé úgy kilengenek, mint tűsgátakon a tűk. Ezért nagy haszna -— épen úgy mint a tűsgátaknak — hogy a tarlókat sohasem kell folyóvíz vagy jég ellen emelni. Az alsó víz fékez annyit, hogy a kilengés ne legyen túlságos. Mikor a híd teljesen fel van emelve, akkor azután ráérnek a táblákat és a tartókat nyugodtan felhúzni, illetőleg a híd alá fektetni. A rendszer aránylag kevéssé költséges a fix hidas rendszerekkel szemben, mert a tartók (standerek) sokkal rövidebbek, könnyebbek és így a híd is keskenyebb és könnyebb lehet. A dr. Liebisch-féle gát nyílása Melniknél is, mint Obristvinál 28 т., a duzzasztás magassága 3—4 m. közt lesz. 3. Schwarzer-féle rendszer (1. a 4. sz. ábrát). Ez a rendszer a melniki és az obristvii müvek magasabb, árapasztó nyílásaiban (passe-déversoir és passe-surélevée) került kivitelre. Schwarzer abból indult ki, hogy a rendes bakos gátaknál a bakok nagyon közel vannak, 1'20— Г30 m.-re, nagyon sok bak kell és ha őket egymásra fektetik, a lefektetett réteg nagyon vastag, a miből sok baj származik. Az egymásra fek-
