Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

4. füzet - I. dr. Benedek József: A bökényi duzzasztógát és csege

7 őket; feljebb mind a két oldalon csak a félköralakú bemetszés •— a horony — van meg rajtuk. A tömítést aztán úgy gondolták, hogy a két-két czölöp közt előálló, elméletileg körkeresztmetszetű lyukból a bele szorult földet fúróval kiszedik, azután kiöblítik és végül czementhaharcsot öntenek belé. Hogy ez a körkeresztmetezetű lyuk a czölöpök közt lehetően pontosan előálljon, először vezérczölöpök közt, táblásán próbáltuk meg őket leverni, de ez a módszer már az első kísérlet alkalmával sem sikerült, mert a véletlen úgy hozta magával, hogy a czölöpök felül 1 — 2 milliméterrel szélesebbek voltak, mint alul és mert egymáshoz csatlakozó lapjuk sem volt egészen sík, s így a verés alatt összeszorultak. A 13. képen a szádfalnak egy ilyen félig levert része látható, — ezeket a czölöpöket aztán kihúzták és egyenként, egymásután verték le őket. Az egyenként való verésnek aztán a tökéletes vezetés hiányában az lett a következménye, hogy akkor, midőn a czölöpök egymáshoz simultak, de a fejük a szádfal síkjára merőleges irányban csak 8—10 milliméterrel eltolódott egymáshoz képest (6. kép, b) ábra), a köztük a.) à; с.) 6. kóp. Szádfalczölöpök csatlakozása. levő hézagot nagyon fáradságos dolog volt pontosan kitisztítani, mert hiszen a félkörök átmérője csak 4 cm. volt. Paradoxon ugyan, a mit mondok, de mégis úgy volt, hogy sokkal jobban sikerült a kitisztítás és ennélfogva a tömítés is, ha a czölöpök nem simultak egészen egymáshoz (6. kép, c) ábra), mert akkor nagyobb hézag maradt köztük s ebben kényelmesebben lehetett dolgozni. A kész szádfal mellett különben két helyen mintegy másfél méter mélyre leástunk ; ezen a két helyen a szádfal jól zárt. A Poirée-bíúíok csapágyai a fenékbe bebetonozott rácsos vasszerkezeteken nyugosznak, a mi a 14. képen látható. A nyomott csapágyakat közönséges csavarok, a húzott csapágyakat U-alakú csavarok erősítik a rácsos tartóra szögecselt alátétlemezekre. A húzott csapágyak alatt levő czölöpöknek a vasbetétjeit ezenkívül ráhajlították az U-alakú kengyelekre, olyanformán, a mint a 7. képen látható. A ráhajlítást nem lehetett ugyan olyan pontosan megcsinálni, a hogy a rajz mutatja, mert a tér nagyon szűk, a vasak vastagsága pedig elég nagy, — 20 mm. — volt, de azért a kötés mégis jó lett, mert a kengyelek és a meghajlított vasak közé vasékeket raktak, a csavarokat pedig utólag húzták meg. Egy ilyen húzó hatásnak kitett czölöpöt az építés idejében megpróbáltunk kihúzni; a kifejtett erő mintegy 8 tonna volt, de ennek a hatása alatt a czölöp meg se mozdult. (A bakokról csak 3 tonna húzás adódik át rájuk). A tűtámasztó küszöb széles lemezvasból és a rászögecselt szögvasból áll ; ezt is az előbb említett rácsos vasszerkezetre erősítették rá úgy, a mint a 14. kép mutatja. Mint már a bevezető sorokban említettem, a duzzasztógát tulajdonképpeni