Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

1. füzet - III. Kofranek Vendel:A kistopoloveczi árapasztó csatorna, gát, közúti híd s vízosztó zsilip építése

32 A távozással való ármentesítés egyik később kidolgozott módja lett volna az árvizeknek völgyzárógátakkal való felfogása. Minthogy időközben a földterületek értéke oly magasra hágott, hogy a tarozással való ármentesítés tetemesen többe került volna, legczélravezetőbbnek maradt az a megoldás, mely szerint a Béga árvizeinek káros részét a megfelelően kibővítendő kistopoloveczi árapasztó csatornán át a Temesbe vezetik, a Temes folyónak és mellékvizeinek töltéseit megmagasbítják s megerősítik s az árvízszin emelkedésével kapcsolatos egyéb munkákat is elvégeznek, végül elkészítik a Béga-csatornába utalt víz levezetésére, valamint a hajózásnak Temesvárig leendő biztosítására szükséges berendezéseket. A munkálatok kivitelét az 1902. évi XXII. t.-cz. biztosítja ; összes költsége 9,000.000 K. E törvényczikk alapján végrehajtandó munkálatoknak a Béga folyóra eső legfontosabb része a Kistopolovecz melletti építmények, melyek a következők. A fausztató csatornában vízosztó zsilip, hogy ott árvizek alkalmával 83-5 m

8 vízmennyiségnél több másodperczenkint be ne juthasson. Ugyanis az 1883. évben a temesvári vízmérce -j— 190 cm-es állásakor a Béga csatornában közepes árvíz vonult le, mely a csatornát megtöltötte s igazolta, hogy csak a hasonló tömegű "árvíz találhat benne kártétel nélkül lefolyást. Ez a víztömeg közvetetlen mérés szerint 83'5 m

s. A zsilipnyílás méreteit akként állapították meg, hogy a 83 5 m

3 vízmennyiség szabad átfolyására ÍO'O m. széles, 2'3 m. magas nyílás álljon rendelkezésre. A víztöbblet visszatartására a partfalakba rögzített zárótábla szolgál, mely 0"5 m.-rel az eddigi legnagyobb árvíz fölé ér. E szabad nyílást azonban szűkíteni kell, mihelyt valamely áradás jelentkezik, mert az ily módon előálló duzzadás mint nyomó magasság szerepel s a szabad nyíláson a megengedettnél nagyobb tömeg jutna lefolyásra. — Egy másik ok, a mi a szabad nyílás csökkentését, esetleg teljes elzárását követeli az, hogy a Bégacsatornának Topolovecz és Temesvár közötti szakaszába néhány hegyi patak ömlik, melyeknek együttes vízhozománya a vízgyűjtő terület csapadékmennyiségéből megállapítva 75 m

3-re tehető. Ebből kifolyóan, a mily mértékben szaporítják tehát az oldalpatakok a Béga vízmennyiségét, oly mértékben kell csökkenteni a kistopoloveczi zsilipen átfolyó vízmennyiséget. E czél elérésére a befalazott tábla mellett mozgó Stoney-kapú szolgál, melynek segélyével az átfolyás szelvénye tetszés szerint kisebbíthető s így a vízmennyiség is szükségképen szabályozható. Az árvizek fölös részének elvezetése az árapasztó csatornán történik. A Béga eddig ismert legnagyobb árvize 1859-ben állott elő és mennyisége 455-5 m

8/sec. Az árapasztó csatornán tehát 455'5—83-5 = 372 m

s vízmennyiséget kell a Temesbe vezetni. A meglevő s a község beltelkei között elvonuló csatornaszakasz, ennek a vízmennyiségnek megfelelően, pénzügyi okokból nem lóvén kibővíthető, az árapasztó felső szakaszát a községen kívül kellett áthelyezni, a mi viszont új közúti hid megépítésének szükségét vonta maga után. A bégai hajózás biztosításának szempontjából kívánatos — sőt a Béga mentén az öntözés lehetővé tétele s a meglevő vízhasználatok érdekében szükséges, hogy a Béga a lehetőség szerint legalább mintegy 40 m

3 vizet vezessen. Ezért az árapasztó csatorna medrébe a 40 m

3 sec. vízmennyiség szintjének