Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

3. füzet - VI. Apró közlemények

269 állomásban felállított Steinbruck-Schmelzer rendszerű habarcskeverő tányérjába helyezve, 20 teljes fordulattal megkevertük. A megkevert anyagból egy-egy normális koczka vasformájába 860 grammot helyeztünk és a Tetmajer-féle beverőgéppel, 2 kilós verőkalapáescsal 50 cm. magasról ejtve, 150 ütéssel bevertük. A koczkákat beverés után 24 óra múlva kivettük a mintából és megfelelő jelzéssel ellátva nedves térbe, 24 óra múlva pedig vízbe helyeztük és a törés napjáig hetenkint váltott vízben tartottuk. A próbatestek készítésére és törésére vonatkozó adatokat az alábbi kimutatás tartalmazza. A kísérleti eredményeket a 2. sz. grafikon láttatja. Térfogat és súly szerint mért iszaptartalom összefüggése. A szilárdság rohamosan csökken a homok lebegő iszaptartalmának növekedésével. Természetesen valószínűleg más a görbe alakja, ha az iszap a homokszemekhez olyan erősen tapad, hogy mosással is csak nehezen választható.el. Az ilyen homokra vonatkozóan még további kísérletek volnának végrehajtandók. Vizsgálatiunk csak a lebegő, hordalékiszaptartalmú homokra vonatkoznak. És a gyakorlatban túlnyomóan ilyen iszaptartalommal van dolgunk, mert az olyan piszkos anyagokat (bányakavics stb.), a hol az iszap hozzá van tapadva a kavics- és homokszemekhez, már eleve vissza szokták utasítani. Viziépítkezésekhez nagyobbára folyamkavicsot és homokot alkalmaznak, melyben az iszap rendesen nem régen és nem is rászáradt, mintegy hozzákötött állapotban, hanem inkább csak az egyes szemcsék között — árvíz által lerakva — könnyen elválaszthatóan mintegy lebegő módon van jelen. 19