Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

3. füzet - II. Vogel József: A geszti és diószegi zsilipek átalakítása és a diószegi duzzasztómű új rendszerű mozgógátja

•206 Nem állt módomban e munkálatokat közelebbről megismerni s így róluk véleményt sem mondhatok. Lehet, hogy a rőzseműveket olyan helyen alkalmazták, a hol tőlük tartós eredmény nem is várható. Lehet, hogy a végzett munkálat nem volt teljes, elmaradt például a gázlóban a rözsemüvekkel szemben levő part biztosítása s a meder újból elszélesedett. Az is lehet, hogy a munkálatok befejezess után a folyót magára hagyták, a lerakódott iszapot meg nem kötötték, vagy állandó anyaggal meg nem védték ott, a hol arra szükség lett volna. De mivel, mint láttuk, rözsemüvekkel teljes sikerrel is szabályozhatunk, szükségesnek tartottam a követett eljárás ismertetését. A geszti és diószegi zsilipek átalakítása és a diószegi duzzasztómű új rendszerű mozgógátja. (24 képpel.) írta: Vogel József. A vágjobbparti ármentesítő társulat árterének térszíni viszonyai olyanok, hogy a belvizek levezetésére szolgáló összes erek a Dudvág patak és folytatása, a Feketevíz és Kisduna felé húzódnak; e vízfolyások egyszersmind az árterület határát alkotják. Ezért már a természet megadta a módot, hogy a nevezett patakok kettős czélt szolgálhassanak: egyrészt a kívülről jövő vizeket felfogják és levezessék, másrészt a belvizeket befogadják. E czél elérésére a meder kellő bővítésével fenekét nagy mértékben lesülyesztették, olyannyira, hogy még a számított árvízszín is legtöbb helyen a térszín alá jutott, mint azt a Dudvágnak a geszti és diószegi zsilip környékéről vett hosszanti metszete láttatja (1. rajz). Ennek következtében a vízhasználatra jogosított malmok vízzel való ellátása czéljából a kisvíz tetemes felduzzasztása vált szükségessé. A költséges és káros duzzasztás elkerülése végett három malmot kisajátítottak, kettőnek vízellátását azonban a szabályozás után is fentartották. A geszti és diószegi malmok hatóságilag megállapított vízszíneinek megtartása végett a főmederbe táblás zsilipeket építettek be, melyek egy pár évig czéljuknak meg is feleltek, azonban az 1909-iki februári abnormis vízjárás alkalmával ezélszerűtleneknek bizonyultak egyrészt azért, mert a kemény fagy következtében a vezetékbe befagyott táblákat felhúzni nem lehetett, másrészt azért, mert a 11 fokos fagyok után beállott 1 napos olvadás után a zsilipek előtt feltorlódott 10 m

2 területű és 05 —1'00 m. vastag jégtáblákat a 3-5, illetve 300 m.-es zsilipnyílásokon lebocsátani nem lehetett, miért is elkerülhetetlenné vált a zsilipek pilléreinek felrobbantása, hogy a jég szabadon levonuljon. A szétrombolt duzzasztóműnek helyreállításakor figyelemmel kellett lenni most már azokra az abnormis jelenségekre is, melyek az 1909-iki jeges árvizet okozták, melyek egyenesen lehetetlenné teszik a táblás zsiliprendszer egymagában való alkalmazását. Az 1909-iki jeges árvíz tanulságaiból kifolyóan az új zsilipek tervezésekor keresni kellett tehát oly megoldást, mely szerint lehetséges a hirtelen fámadó jégzaj kártalan lebocsátása.