Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)
3. füzet - I. Iványi Bertalan: Gázlórendezések Szolnok és Csongrád között a Tiszán
•192 Sarkok alatt gázló keletkezik a középső Tiszán mindazokon a helyeken, a hol a partok anyaga laza, tehát könnyen elmosható. Éles kanyarulatokban középvízkor áradás idején szertelen örvényelés jön létre, ennek következtében nagy mélység, mederszükiilés és duzzadás áll elő, a kanyarulat alatt pedig vízszínbukás észlelhető. A bukás a kanyarulat alatt a sebességet megnöveli, a sebes víz a partokat kikezdi s a folyó szélesen elterül. Apadó vízkor az örvényelés a sarkoknál kisebb, megcsökken tehát a sarok alatti bukás és a víz sebessége is; a széles, lapos mederben hordaléklerakódás áll be. Kisvizek idején a duzzadást a fenékhát okozza s ilyenkor a nagy sebesség a gázló alsó végénél áll elő. A vázolt alakulásnak legtipusosabb példája szakaszunkon a sasi sarok az alatta fekvő gázlóval. (2. kép.) A kanyarulat szárai közötti szög itt 52°, a görbületi sugár a sodorban 150 méter, a középvízszín szélessége a kanyarulat legszűkebb pontján 130 méter, a gázló legszélesebb helyén 250 méter, legnagyobb vízmélység a kanyarulatban «0» alatt 21 méter, míg a gázlóban ugyanakkor 2'8—3'0 méter. A hordalék lerakódása miatt keletkezett gázló másik formája — amint már említettem -—• a folyó átalakulása során jött létre. A szabályozás előtt a gazdagon kifejlett kanyarulatokban mozgó Tiszán előfordult, hogy a kanyarulat majdnem záródott s az állandó támadásnak kitett homorú partok egyre jobban megközelítették egymást s valamely áradáskor a kanyarulat két végét elválasztó földsáv egyszerre csak átszakadt, a víz új utat vágott magának, régi kanyarulatát pedig mindjobban eliszapolta. Hasonló dolog történik akkor is, ha az átszakadás helyett mesterséges úton átvágás készül. .Az áttöréssel azonban a görbületi viszonyok teljesen megváltoznak, a kanyarulatokból egyenes részek lesznek. Abban a mederben, mely a kanyarulatoknak megfelelő formában alakult ki, a változott irányviszonyok következtében a víz más utat vesz s az ezelőtt domború part felé közeledvén, a medret a laza hordalék elmosásával szélesíteni kezdi. Ezzel az átalakulással az egyensúly megbomlik. A régi homorú part lassan iszapolódni kezd ugyan, azonban az új egyenes irány miatt növekedése igen lassan haladhat. Az eredmény szélesen elterülő lapos meder egyenesben, vagy határozatlan formájú, gyenge görbületekben. Ilyen alakulás az inokai és kürti gázló. Mindkettő a csámpai kanyarulat átszakadása, vagy talán átvágása következtében keletkezett. Hasonló a karajenői gázló is, a hol az átvágás rontotta meg a görbületi viszonyokat (3. kép.). Összefoglalva az elmondottakat : van tehát a középső Tiszán kemény talajú gázló és van homokos gázló. Az elsőnél az elmosásnak, a meder beágyazódásának ellenálló agyagréteg, a másodikon a hordalék lerakódása okoz hajózó-akadályt. Van rá eset, hogy a kettő együttesen jelenik meg. így van az, a mint látni fogjuk, a vezsenyi gázlónál. Jellemezvén a középső Tisza gázlótipusait, rátérek már most amaz elvek ismertetésére, melyeket gázlóink rendezésekor követünk. Igen egyszerű az eset ott, hol a meder feneke kemény agyag. Itt kellő mélységű és szélességű kotrással a hajózáshoz szükséges mélységet előállíthatjuk. A kotrás vonalát úgy választjuk meg, hogy a hajók könnyen megtalálják és követhessék s hogy a vízfolyás általános irányával is megegyezzék. A kotrás