Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

3. füzet - I. Iványi Bertalan: Gázlórendezések Szolnok és Csongrád között a Tiszán

•190 méterről csak 00354 méterre emelkedett, mégis az esés növekedése elég jelentékeny ahhoz, hogy a kisvíz mélységének csökkenése számottevő legyen. A kisvíz mélységének fogyásánál még kedvezőtlenebb a hajózásra a kisvizck időtartamának megnövekedése. A begyvidéken — különösen a felső Tisza vízgyűjtőjén — nyár utolján, ősz elején fellépő záporok a középső Tiszán csak 4—5 napon át javítanak a vízálláson. Ez apró árhullámok levonulásának ideje a szabályozás óta oly rövid, hogy a vízállás növekedését a hajózás nem fordíthatja hasznára. Igen gyakran az augusztus második felében beálló kisvizeknek csak karácsony tája vet véget. A megrövidített viziút a tiszamenti helyközi távolságokat igen jelentékenyen csökkentette, azonban a kisvizek időtartamát hetekről hónapokra terjesztette ki: Ma úgy áll a dolog a középső Tiszán, hogy a gázlók mesterséges javítása nélkül rendes vízjárású években legalább öt héten át Szolnok alatt 14 decziméternél, Szolnok fölött 10 decziméternél több víz nincs a gázlókon. Ezen kívül rövidebb időn át majdnem minden évben 11 decziméterre, illetőleg 8 decziméterre is elapad a víz a sekélyeken. Az esés megnövekedésének van azonban még egy olyan következménye, a mely a gázlók keletkezésének vagy rosszabbodásának vizsgálatakor figyelmen kívül nem hagyható. Az esés nagyobbodása hatalmasan megnövelte a víz elragadó erejét, a minek következménye a Tiszán a szakadópartok szaporodásán kívül a mélyebb beágyazódás lett. A beágyazódás foka az egyes nagyobb, például: a szomszédos mellékfolyók torkolata közötti szakaszokon más és más. Míg a Kőröstorok és Szeged között a «0» víz szine alatti meder növekedése a «Vízrajzi Osztály» tanulmányai szerint a mederszelvény 20°'

0-a, a Szolnok fölötti szakaszon Jász-NagykunSzolnok vármegye határáig 27%-a, a Szolnok-Köröstorok közötti szakaszon csak 4%-a. i\em aránylagos azonban természetszerűen a meder beágyazódása szűkebb határok között sem. A víz elevenerején kívül a meder anyaga, kötöttsége is tényező a kimélyülésben. Szívós, kemény agyagréteg magakaszthatja a beágyazódást. A kisvíz meg fogyásával, színének általános leszállásával tehát magas fenékhát, gázló keletkezhetetett ott, a hol a meder ágya szívós agyag, s a hol a szabályozás előtt gázló nem volt. A Csongrád és Szolnok közötti szakaszon sok helyütt ilyen kemény agyagrétegek fölött folyik a Tisza, innen ered a «0» víz színe alatti mederrészek igen kis %-ú növekedése, s innen ered a gázlók egy részének keletkezése is. A mederfenék kötöttsége következtében gázló s általában egyenes és csekély görbületű folyószakasz keletkezett. Van azonban példa arra is, hogy az agyagpad kis vízálláskor erős görbületben is hajózóakadály, pedig itt a víz kimosó ereje jelentékeny. Ilyen pont s szolnok-csongrádi szakaszon a menyórai gázló (1. kép). E gázlónál erős görbületben a domború part felől a kisvízi meder közepéig sarkantyú formájában igen kemény agyag nyúlik be, melyet a víz elmosni nen bír. Ez agyagsarkantyú háta «0» alatt 2'5 méter mélyen fekszik, fejénél pedi< 120 méter a vízmélység; szeml.en a part erősen omlik. A kanyarulat alsó végénél meredek lépcsőben emelkedik fel a mederfenél s itt már ki sem kerülhető gázlót alkot. Az agyagréteg oly kemény, hogy a gázló kotrásakor a tiszai kotróraj leg