Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

2. füzet - I. Héjas Endre: A csapadék évi átlagos eloszlása Magyarországon az 1901-től 1910-ig terjedő 10 évi megfigyelései alapján

76 valószínűnek tartom, hogy a régi észlelő sorozatokban rejtőzik a fenntemlített esetekhez hasonló hibaforrás, a mely minden egyes esetben külön volna kiderítendő. Az ország északnyugati részén már több jónak ismert állomás mutat néhány százalékra menő többletet,a Dunántúl legnagyobb részén pedig határozottan dominál, a pozitív eltérés. Különösen a Balaton felső oldala tűnik ki csapadékbőségével: Keszthelyen 123 mm.-rel (16%), Balatonfüreden 68 mm.-rel (10%) haladja meg a 10 évi átlag a 30 éves átlagot. Nyilvánvaló, hogy az ország nyugati-északnyugati részei az utolsó évtizedben a normálisnál valamivel több, középső és keleti részei pedig kevesebb csapadékot kaptak s a választó vonal körülbelül a Nagy-Alföld nyugati széle. Az eltérés azonban nem oly nagy mértékű, hogy emiatt a 10 évi átlagok alapján készült izohiéta-térkép ne adhatna közelítően hű képet a csapadék átlagos eloszlásáról. A rövid időközzel szemben bő kárpótlást nyújt az állomások nagy száma, a mely tekintetben e térkép realitása kétségkívül messze meghaladja az eddigiekét. Az állomásokat illetőleg még a következőket kell megjegyeznem: Jelen izohiéta-térkép szerkesztéséhez mintegy 1100 állomás adatát használtam fel. Az állomások jó része teljes az egész évtizeden (1901—1910) át,, számos állomásnak egyes hónapjai hiányoztak, avagy már az egyes évek anyagának beható kritikája alkalmával mint kétes adatokat nem közöltük, ezeket a hiányzó hónapokat a szomszédos (lehetőleg hasonló fekvésű) állomások megfelelő havi összegeivel pótoltuk. Ugyancsak egész hiányzó éveket is pótoltam szomszédos (hasonló fekvésű) állomásokból, de legfeljebb 3 évet (s azt is többnyire csak a síkföldön vagy a dombos vidéken); ha ennél több egész év hiányzott (vagy hegyvidéki állomásról volt szó) s az állomás adatára, mivel hézagot pótol, szükség volt, a legmegfelelőbb szomszédos állomás sorozatából átlagos különbségek alapján számítottam ki a 10 évi átlagot, fízt azonban aránylag kevés számú állomásnál scsak szükségből tettem s az illető állomásnak legalább 5 évi saját észlelésének kellett lennie. így az anyagot, melynek alapján izóhiéta-térképem felépült, meglehetősen homogénnek tartom s oly gazdagnak, a mely lehetővé teszi az izohiétáknak az eddiginél sokkalta pontosabb meghúzását. Az állomások eloszlása mind a síkföldön mind a hegyvidéken meglehetősen egyenletes, az izohiéták tehát kellő biztossággal voltak meghúztatok. A hol mégis nagyon változatos domborulati viszonyok közt maguk az adatok nem adtak egészen biztos irányt egy-egy izohiéta valamely darabjának, ott a hegység vonulás-irányát vettem figyelembe, a hol pedig állomások hiánya miatt be kellett érnem valószínű görbével, ott az illető görberészletet pontozva húztam meg. Ugyancsak pontozott vonallal húztam meg a Nagy-Alföld 550 milliméteres izohiétáját, hogy láthassuk az Alföldnek aránylag legszárazabb részét. Az izohiétákat egyébként a szokásos módon 100 milliméterről 100 milliméterre húztam meg és pedig nemcsak 1000 milliméteren alul, hanem felül is. Izóhiéta-térképem már első pillantásra hegyrajzi térkép benyomását teszi, az izohiéták többnyire a rétegvonalaknak megfelelően haladnak, a mi csak ismét igazolja a régi tapasztalati tényt, hogy t. i. a csapadék egy bizonyos magasságig a magassággal köriilbelől arányosan nő. Már említettem, hogy az ország közepén és keleti felében a szóbanforgó 10 év alatt számottevően kevesebb csapadék hullott a megelőző 30 év (1871—1900)