Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

2. füzet - I. Héjas Endre: A csapadék évi átlagos eloszlása Magyarországon az 1901-től 1910-ig terjedő 10 évi megfigyelései alapján

70 a csapadékot. A hálózat sűrűsége egyre kedvezőbb lett, 1901-ben már 280 km

2-re. 1910-ben pedig körülbelül 186 km

2-re esik egy állomás. Az állomások szaporításakor eleinte vízügyi (árvízvédelmi) szempontok voltak irányadók, a minek természetes folyománya, hogy főleg a hegyvidék nyert újabb ('s újabb állomásokat, utóbb azonban, főleg 1901-től — a mikor jelen sorok íróját bízták meg az intézet ombrometriai osztályának vezetésével — inkább meteorológiai szempontokat tartottunk szem előtt, a mi megkívánta, hogy egy vidéket se hanyagoljunk el, a hézagokat lehetőleg kitöltsiik s a hálózat lehetőleg egyforma sűrű legyen. Hogy a múltban mennyire mostoha elbánásban részesült hazánk egy-egy vidéke, találóan jellemzi Háromszék vármegye esete, a hol Baum szerint (A magy. kor. orsz. csapadékviszonyai, pag. 4.) 1896-ban egyetlenegy állomás sem működött, noha a vármegye területe 3943 km

2 s bár a magyar hálózat ekkor már mintegy 412 állomást számlált. Ugyanekkor több vármegye is volt, a hol csupán 1 — 2 helyen mértek csapadékot. A régebbi időkben a beérkezett anyag kritikája is gyenge volt, így történhetett, hogy egyes téves adatok mondhatjuk világforgalomba kerültek, ilyen például Trencsén 1873 jún. 7-i csapadékmennyisége állítólagos 267 milliméterrel (

Hann : Lehrbuch der Meteorologie, I. kiad. pag. 364), a hol minden valószínűség szerint elfelejtette az észlelő a tizedes pontot kitenni (26'7) s még számos elfogadhatatlan havi és évi mennyiség különösen az 1890. előtti közleményekben. Az ombrometriai osztály az utolsó 10 évben féltő gonddal rostálja meg a beérkezett adatokat s a mennyiben emberileg lehető, csupán a megbízható adatokat teszi közzé, a minek nyilvánvaló eredménye, hogy az évkönyvekben (Meteorológiai évkönj-vek IV. rész) immár 10 év óta közzétett havi és évi izohiéta térképei mindjobban megközelítik azt a képet, a mit a csapadék világos eloszlása nyújt. Ezekkel a havi izoliiéta-térképekkel egyébként Németországot majdnem 10 évvel előztük meg, ott ugyanis csak most kezdenek havi csapadéktérképeket kiadni. Előre kellett ezeket bocsátanom, hogy magyarázatát adjam a régebbi keletű s az újabb csapadéktérképek közt mutatkozó lényeges eltéréseknek. Mielőtt azonban az utolsó 10 év feljegyzései alapján készített csapadéktérképem bővebb megbeszélésébe bocsátkoznám, kötelességemnek tartom felemlíteni az ezen a téren eddig megjelent munkákat. Az első hazai vonatkozású csapadéktérképet Sonklar tábornok szerkesztette 1860-ban, mely az egész monarkiára kiterjed és a «Grundzüge einer Hyetogratíe des österr. Kaiserstaates» czímű munkájában jelent meg (a bécsi földrajzi társulat közleményei), melyben azonban, a mint Schenzl mondja «különösen Magyarország volt gyöngén képviselve, ezen ország csapadékmegoszlását csak általánosságban tudta szemlélhetővé tenni». Gondolhatjuk is, hogy 31 állomás adataiból mennyire kezdetleges izohiéta-térkép volt rajzolható. Dr. Schenzl Guido, a m. kir. orsz. meteorológiai intézet igazgatója már 1872-ben szerkeszt izohiéta-térképet, melyet azonban ő maga is egyszerűen kísérletnek nevez. Ez a térkép «Időjárási viszonyok Magyarországban az 1871. évben, különös tekintettel a hőmérsékre és csapadékra» czímű munkájának melléklete volt ; megjelent a M. tud. Akadémia «Értekezések a természettudományok köréből» ezímű kiadványa V. kötetében.